Pál első levele a korinthusiakhoz
15. fejezet
Krisztus feltámadásának tanúi
1. vers
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.
2. vers
Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3. vers
Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
→
Ézs 53,5
5. vers
és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
6. vers
Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
7. vers
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8. vers
Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
9. vers
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
→
Ef 3,8;
1Tim 1,15
10. vers
De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11. vers
Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk
12. vers
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak?
13. vers
Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
14. vers
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15. vers
Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16. vers
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
17. vers
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
18. vers
Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19. vers
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20. vers
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
→
Kol 1,18
21. vers
Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
→
Róm 5,12
22. vers
Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
23. vers
Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
24. vers
Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
→
Ef 1,22
25. vers
Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.
→
Zsolt 110,1
27. vers
Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
→
Zsolt 8,7
28. vers
Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29. vers
Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
30. vers
Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban?
31. vers
Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
→
2Kor 4,10
32. vers
Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”.
→
Ézs 22,13;
2Kor 1,8
33. vers
Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”
34. vers
Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.
A test feltámadása
35. vers
De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
36. vers
Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal,
37. vers
és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
38. vers
De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
39. vers
Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40. vers
Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké.
41. vers
Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.
42. vers
Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. vers
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44. vers
Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
45. vers
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.
→
1Móz 2,7
46. vers
De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
47. vers
Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való.
→
Dán 7,13
48. vers
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
51. vers
Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.
52. vers
Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
→
1Thessz 4,15;
2Kor 5,1
53. vers
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
54. vers
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!
→
Ézs 25,8;
Hós 13,14
55. vers
Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”
56. vers
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57. vers
De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58. vers
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
Könyvek
