A Zsoltárok könyve
Salmo 90
Az örökkévaló Isten és a mulandó ember
verso 1
Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
verso 2
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
verso 3
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
→
1Móz 3,19
verso 4
Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
→
2Pt 3,8
verso 6
reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
verso 7
Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,
verso 8
ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
verso 9
Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
verso 10
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
verso 11
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
verso 12
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
verso 13
Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
verso 14
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
verso 15
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
verso 16
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
verso 17
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
→
1Kor 15,58
Libros
