A Zsoltárok könyve
22. zsoltár
Az igaz ember szenvedése és szabadulása
1. vers
A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2. vers
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
→
Mt 27,46
3. vers
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
→
Jób 19,7
4. vers
Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
6. vers
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
7. vers
De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
→
Ézs 53,2
8. vers
Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
→
Mt 27,39
9. vers
Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
10. vers
Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
11. vers
Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
12. vers
Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!
13. vers
Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
14. vers
Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.
15. vers
Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16. vers
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
→
Jn 19,28
17. vers
Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
18. vers
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
20. vers
Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
21. vers
Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
22. vers
Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!
24. vers
Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!
25. vers
Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.
→
Zsolt 34,7
26. vers
Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.
27. vers
Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!
→
Zsolt 69,33
29. vers
Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.
30. vers
Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.
31. vers
Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
32. vers
Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.
Könyvek
