Máté evangéliuma
27. fejezet
Jézust átadják Pilátusnak
1. vers
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
2. vers
Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála
3. vers
Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
4. vers
és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.
5. vers
Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.
6. vers
A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.
7. vers
Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
8. vers
Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.
9. vers
Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,
Jézus Pilátus előtt
11. vers
Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.
12. vers
De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.
→
Ézs 53,7
13. vers
Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?
14. vers
Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás
15. vers
Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.
16. vers
Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17. vers
Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?
18. vers
Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
19. vers
Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
20. vers
A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. vers
A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.
22. vers
Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!
23. vers
Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!
24. vers
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
25. vers
Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
26. vers
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
27. vers
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.
28. vers
Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,
29. vers
tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!
30. vers
Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.
→
Ézs 50,6
Jézus megfeszítése
31. vers
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
32. vers
Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
33. vers
Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
34. vers
epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.
→
Zsolt 69,22
36. vers
azután leültek ott, és őrizték.
37. vers
Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
38. vers
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
→
Ézs 53,12
40. vers
és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!
41. vers
Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42. vers
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!
43. vers
Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
→
Zsolt 22,9
44. vers
A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
Jézus halála
45. vers
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.
46. vers
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
→
Zsolt 22,2
47. vers
Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.
48. vers
Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
→
Zsolt 69,22
49. vers
De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.
50. vers
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
52. vers
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53. vers
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. vers
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
55. vers
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.
56. vers
Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
57. vers
Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58. vers
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
→
5Móz 21,23
59. vers
József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,
60. vers
és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.
→
Ézs 53,9
61. vers
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
A sír őrzése
62. vers
Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
63. vers
és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!
64. vers
Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.
65. vers
Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!
66. vers
Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Könyvek
