Máté evangéliuma
20. fejezet
A szőlőmunkások
1. vers
Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
→
Ézs 5,1
2. vers
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3. vers
Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4. vers
és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek.
5. vers
Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
6. vers
Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7. vers
Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe!
8. vers
Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig.
→
3Móz 19,13;
5Móz 24,15
9. vers
Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
10. vers
Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is.
11. vers
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
12. vers
és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
13. vers
Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14. vers
Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15. vers
Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?
→
Róm 9,16
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról
17. vers
Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
18. vers
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,
19. vers
és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.
Zebedeus fiainak kérése
20. vers
Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.
21. vers
Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől.
22. vers
Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk.
23. vers
Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.
24. vers
Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.
25. vers
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.
26. vers
De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
A két jerikói vak meggyógyítása
29. vers
Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
30. vers
És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
31. vers
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
32. vers
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek?
33. vers
Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket!
34. vers
Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
Könyvek
