Máté evangéliuma

15. fejezet


Fejezetek:


Jézus tanítása a tisztaságról


1. vers

Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták:


2. vers

Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.


3. vers

Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?


4. vers

Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”

2Móz 20,12; 5Móz 5,16; Péld 23,22


5. vers

Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni –


6. vers

annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.


7. vers

Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás:


8. vers

„Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem.

Ézs 29,13


9. vers

Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”

Kol 2,22; Tit 1,14


10. vers

Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg!


11. vers

Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.

ApCsel 10,15; Róm 14,14; 1Tim 4,4; Jak 3,6


12. vers

Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?


13. vers

Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.


14. vers

Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.


15. vers

Péter ekkor ezt kérte: Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot!


16. vers

Ő pedig így szólt: Még mindig értetlenek vagytok?


17. vers

Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?


18. vers

Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.


19. vers

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.

1Móz 6,5; Róm 7,18


20. vers

Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.


A kánaáni asszony


21. vers

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére.


22. vers

És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!


23. vers

Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.


24. vers

De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.


25. vers

Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam!


26. vers

Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.


27. vers

Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.


28. vers

Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.


Négyezer ember megvendégelése


29. vers

Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.


30. vers

Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket.


31. vers

A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.


32. vers

Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.


33. vers

Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?


34. vers

Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk.


35. vers

Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,


36. vers

vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.


37. vers

Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal.


38. vers

Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.


39. vers

Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.

Fejezetek:


Könyvek