Máté evangéliuma
21. fejezet
Jézus bevonul Jeruzsálembe
1. vers
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát,
2. vers
és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!
3. vers
Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.
4. vers
Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
5. vers
„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”
→
Ézs 62,11;
Zak 9,9
6. vers
A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:
7. vers
odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá.
8. vers
A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
→
2Kir 9,13
9. vers
Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
→
Zsolt 118,25;
Mt 11,3
10. vers
Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez?
11. vers
A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
Jézus megtisztítja a templomot
12. vers
Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
→
Zak 14,21
13. vers
és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek.
→
Ézs 56,7;
Jer 7,11
14. vers
Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
15. vers
Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak,
16. vers
és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”?
→
Zsolt 8,3
17. vers
Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa elszáradása
18. vers
Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
19. vers
Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.
20. vers
Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa?
21. vers
Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz.
22. vers
És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
Kérdés Jézus hatalmáról
23. vers
Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
24. vers
Jézus így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
25. vers
Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?
26. vers
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.
27. vers
Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
A két testvér példázata
28. vers
Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben!
29. vers
Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.
30. vers
Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.
31. vers
Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.
32. vers
Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.
A gonosz szőlőmunkások
33. vers
Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott.
34. vers
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35. vers
A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.
36. vers
Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
37. vers
Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.
38. vers
De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.
40. vers
Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?
41. vers
Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében.
43. vers
Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit.
→
ApCsel 13,46
44. vers
És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.
45. vers
Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46. vers
El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Könyvek
