capítulo 7
Fiam, fogadd meg, amit mondok,
és kincsként őrizd a parancsaimat.
Tartsd meg a parancsaimat, és élj.
Figyelj arra, amit tanítok neked, és őrizd azt, mint a szemed fényét.
Kösd azokat az ujjaidra,
és írd fel azokat a szívedre.
Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy”,
és nevezd az értelmet rokonodnak,
hogy megőrizzenek a züllött nőtől,
az erkölcstelen nőtől és a hízelgő szavaitól.
Lenéztem a házam ablakából
a rácsozaton át,
és miközben a tapasztalatlan embereket figyeltem,
feltűnt a fiatalok között egy esztelen ifjú.
Ment az utcán, közel az asszony utcasarkához,
és a háza felé tartott
alkonyatkor, este,
ahogy az éjszaka és a sötétség közeledett.
Aztán láttam, hogy az asszony odament hozzá
prostituáltak ruhájában, ravasz szívvel.
Hangos és kihívó,
sosem marad otthon.
Egy pillanat alatt kint van, aztán pedig már a köztereken,
és minden saroknál lesben áll.
Megragadta a férfit, megcsókolta,
majd szemtelenül ezt mondta:
„Közösségi áldozatot kellett bemutatnom,
ma teljesítettem a fogadalmaimat.
Ezért jöttem eléd.
Téged kerestelek, és rád találtam!
Szép takarót terítettem az ágyamra,
színes egyiptomi lenvásznat.
Meghintettem ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal.
Gyere, teljünk el a szerelem italával reggelig!
Leljük kedvünket szerelmeskedésben.
Mert a férjem nincs itthon,
messzire utazott.
Egy erszény pénzt vitt magával,
és csak holdtöltekor tér haza.”
Félrevezeti őt, mert nagyon meggyőző,
elcsábítja hízelgő szavaival.
A férfi már követi is, mint a bika, amely levágásra megy,
és mint a bolond, aki bilincset érdemel.
De aztán nyíl fúródik a májába.
Mint ahogy a madár berepül a kelepcébe, nem tudja, hogy ez az életébe fog kerülni.
Most pedig, fiaim, hallgassatok rám!
Figyeljetek arra, amit mondok!
Ne hagyjátok, hogy a szívetek az ilyen asszony útja felé forduljon.
Ne tévedjetek az ösvényére,
mert sokakat elejtett
és megölt.
Háza a sírba vezet,
a halál belső szobájába visz le.