Jób könyve

chapter 14


Chapters:


A halál után nincs reménység


verse #1

Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal.

Zsolt 90,10


verse #2

Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

Zsolt 90,5; Zsolt 103,15


verse #3

És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?!


verse #4

Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.


verse #5

Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,

Zsolt 31,16


verse #6

akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak!


verse #7

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.


verse #8

Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja,


verse #9

a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.


verse #10

De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz?


verse #11

Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat,


verse #12

de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.


verse #13

Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.

Ézs 26,19


verse #14

Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik.


verse #15

Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.


verse #16

Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet.


verse #17

Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.

Hós 13,12


verse #18

De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről;


verse #19

a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét.


verse #20

Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.


verse #21

Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.


verse #22

Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.

Chapters:


Books