chapter 18
Izráel fiainak egész közössége összegyülekezett Silóban, és ott helyezték el a gyülekezet sátrát, miután meghódolt előttük a föld.
De maradt még Izráel fiai között hét törzs, amelynek nem osztották ki az örökségét.
Ezért azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az Úr, atyáitok Istene?
Adjatok törzsenként három-három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, és járják be a földet, és készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd térjenek vissza hozzám.
Azután osszák föl maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határai közt dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határai közt észak felől.
Ti tehát készítsetek leírást erről a földről, hét részre osztva, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek róla nektek itt, az Úr, a mi Istenünk színe előtt.
De a lévitáknak nincs részük közöttetek, mivel az Úr papsága az ő örökségük; Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl kelet felé, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.
El is indultak hát azok a férfiak, és elmentek. Józsué pedig megparancsolta nekik, hogy készítsenek leírást az országról: Menjetek el, járjátok be a földet, és készítsetek róla leírást, azután térjetek vissza hozzám, és sorsot vetek nektek róla itt, Silóban, az Úr színe előtt.
Elmentek tehát a férfiak, bejárták a földet, és leírták azt egy könyvbe városonként, hét részre osztva, azután visszatértek Józsuéhoz Silóba, a táborba.
Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban az Úr színe előtt, és elosztotta a földet Izráel fiai között osztályrészeik szerint.
A sorsvetés által az első rész Benjámin fiai törzsének jutott nemzetségeik szerint. A sorsvetés szerint nekik jutott rész határa Júda fiai és József fiai közé esett.
Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, és fölment a határ a jerikói hegyhátra északon, azután a hegyvidéken át ment nyugat felé, és Bét-Áven pusztájáig ért,
onnan pedig fölment a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lefelé tart a határ a hegyről Atrót-Addárnak, Alsó-Béthóróntól délre.
Majd továbbment, és a nyugati oldaltól dél felé fordult; attól a hegytől délre, amely Béthórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati határ.
A déli oldala pedig Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és a határ nyugat felé tart,* a Neftóah forrásához.
Azután lemegy a határ a hegy lábához, amely szemben van Hinnóm fiának völgyével, a refáiak völgyétől északra. Lemegy a Hinnóm-völgybe a jebúszi hegyhátra, dél felé, és aláfordul a Rógél-forráshoz.
Majd északnak kanyarodik, és Én-Semes felé tart, ahonnan kiér Gelílótig, amely szemben van az Adummím hágójával, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra.
Onnan átmegy a pusztasággal szemben lévő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba is.
Onnan átmegy a határ a Bét-Hoglá oldalára, észak felé; szélei pedig északon a Sós-tenger öblénél,* délen a Jordán torkolatánál vannak. Ez a déli határ.
A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa körös-körül, nemzetségeik szerint.
Benjámin fiai törzsének városai pedig nemzetségeinek megfelelően ezek: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc,
Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel,
Avvím, Párá és Ofrá,
Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város a falvaival együtt.
Gibeón, Ráma és Beérót,
Micpe, Kefírá és Mócá,
Rekem, Jirpeél és Taralá,
Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, aztán Gibat és Kirjat. Tizennégy város a falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeinek megfelelően.