Józsué könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Ezek pedig azok a területek, amelyeket Izráel fiai Kánaán földjén kaptak örökségül, amelyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia és a törzsek családfői adtak örökségül Izráel fiainak.


verse #2

Sorsvetés által osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogy az Úr megparancsolta Mózes által.


verse #3

Mert két és fél törzsnek a Jordánon túl még Mózes adott örökséget, de a lévitáknak nem adott örökséget közöttük.


verse #4

Mert József fiaiból két törzs lett: Manassé és Efraim. A lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak lakóhelyül a városokat és a hozzájuk tartozó legelőket jószágaik és marháik számára.


verse #5

Ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai, és úgy osztották föl a földet.


verse #6

Ekkor odamentek Józsuéhoz Júda fiai Gilgálba, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, mit mondott felőlem és felőled az Úr Mózesnek, Isten emberének Kádés-Barneában.


verse #7

Negyven­esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémleljem ki a földet, és én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött.


verse #8

Testvéreim azonban, akik velem együtt jöttek, elrémítették a nép szívét. De én mindenben híven követtem az Urat, az én Istenemet.


verse #9

És megesküdött Mózes azon a napon e szavakkal: Bizony, az a föld, amelyre lábad lépett, a tied és fiaidé lesz örökségül mindörökké, mert tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.


verse #10

Most pedig, íme, az Úr életben hagyott engem, ahogy ígérte. Most van negyvenöt esztendeje, amióta az Úr szólt e dologról Mózesnek, amikor Izráel a pusztában bolyongott. És most, íme, nyolcvanöt esztendős vagyok.


verse #11

Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes. Amilyen akkor volt az erőm, most is olyan az erőm a harchoz és a járásra-kelésre.


verse #12

Most azért add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről szólt az Úr azon a napon. Mert magad is hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogy megmondta az Úr.


verse #13

És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának örökségül.


verse #14

Így lett Hebrón a kenizzi Kálébé, Jefunne fiáé örökségül mind e mai napig, mivel tökéletesen követte az Urat, Izráel Istenét.


verse #15

Hebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt. Mert Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. A föld pedig megnyugodott a háborúktól.

Chapters:


Books