Pál második levele Timóteushoz

chapter 4


Chapters:

1 2 3 4


Az evangélium hűséges szolgálata


verse #1

Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetelére és országára nézve:


verse #2

hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.


verse #3

Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük,


verse #4

és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.


verse #5

Te azonban légy józan mindenben, szenvedj, végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd.


verse #6

Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett.


verse #7

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.


verse #8

Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.


Személyes közlések


verse #9

Igyekezz minél előbb hozzám jönni,


verse #10

mert Démász elhagyott engem e jelenvaló világhoz ragaszkodva, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.


verse #11

Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert jó hasznát tudom venni a szolgálatban.


verse #12

Tükhikoszt pedig Efezusba küldtem.


verse #13

Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a pergameneket.


verse #14

Az ércműves Sándor sok bajt szerzett nekem, fizessen meg neki az Úr a cselekedetei szerint.


verse #15

Tőle te is őrizkedj, mert szerfelett ellenállt beszédeinknek.


verse #16

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. Ne számíttassék be nekik.


verse #17

De az Úr mellém állt, és megerősített engem, hogy teljesen elvégezzem az ige hirdetését, hogy minden pogány meghallja. Megszabadultam az oroszlán szájából,


verse #18

és meg is fog szabadítani engem az Úr a gonosz minden mesterkedésétől, és megtart az ő mennyei országára. Övé a dicsőség örökkön örökké! Ámen.


verse #19

Köszöntsd Priszkát és Akvilát és az Onéziforosz háza népét.


verse #20

Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.


verse #21

Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind.


verse #22

Az Úr legyen a te lelkeddel. Kegyelem veletek!

Chapters:


Books