Krónikák második könyve

chapter 6


Chapters:


verse #1

Akkor így szólt Salamon: Az Úr mondta, hogy ő felhőben akar lakni.


verse #2

Én pedig házat építettem neked lakásul, olyan helyet, ahol örökké lakhatsz.


verse #3

Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét. Izráel egész gyülekezete pedig fölállt.


verse #4

Ezt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szólott szája által atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezével be is teljesítette e szavait:


verse #5

„Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, hogy abban legyen a nevem. És egy embert sem választottam ki, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen.


verse #6

De most Jeruzsálemet kiválasztottam, hogy nevem abban legyen, és kiválasztottam Dávidot, hogy vezére legyen népemnek, Izráelnek.”


verse #7

Ámbár atyám, Dávid elhatározta már magában, hogy házat épít az Úrnak, Izráel Istenének,


verse #8

de az Úr azt mondta atyámnak, Dávidnak: Hogy arra gondoltál, hogy nevemnek házat építesz, jól tetted, hogy szívedben ezt elhatároztad.


verse #9

Mégsem te építesz házat nekem, hanem a fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít házat az én nevemnek.


verse #10

És beteljesítette az Úr az ő beszédét, amelyet szólt. Mert fölkeltem atyám, Dávid után, és Izráel trónjára ültem, amint az Úr megmondta, és fölépítettem a házat Izráel Istene, az Úr nevének.


verse #11

És abba helyeztettem a ládát, amelyben az Úr szövetsége van, melyet Izráel fiaival szerzett.


verse #12

Majd odaállt Salamon az Úr oltára elé Izráel egész gyülekezetével szemben, és kitárta karját.


verse #13

Salamon pedig egy emelvényt csináltatott rézből, amelyet a csarnok közepén helyeztetett el: hossza öt könyök, szélessége is öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Felállt arra, majd térdre esett az egész Izráel gyülekezete előtt, kezét kitárta az ég felé,


verse #14

és ezt mondta: Ó, Uram, Izráel Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem a mennyben, sem a földön, aki kegyelmesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel járnak előtted!


verse #15

Te megtartottad, amit szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak ígértél. Mert te magad szóltál, és kezeddel beteljesítetted azt, amint e mai napon látható.


verse #16

Most azért, ó, Uram, Izráel Istene, teljesítsd be, amit így ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak: Nem fogy el előlem a te magodból való férfiú, aki Izráel trónján ül; de csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, hogy törvényem szerint járjanak, ahogy te is énelőttem jártál.


verse #17

Most azért, ó, Uram, Izráel Istene, váljék valóra beszéded, amelyet szolgádnak, Dávidnak mondtál!


verse #18

Mert lakhat-e valóságban Isten a földön, az emberek között? Íme, az egek és az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.


verse #19

Mégis tekints szolgád könyörgésére és imádságára, ó, én Uram, Istenem, hallgasd meg kiáltását és könyörgését, ahogy szolgád könyörög előtted!


verse #20

Szemed éjjel-nappal figyeljen e házra, e helyre, amelyről azt mondtad, hogy nevedet abba fogod helyezni, és meghallgatod szolgád könyörgését, amikor e helyen könyörögni fog.


verse #21

Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen. Hallgasd meg mennyei lakóhelyedből, és amikor meghallgatod őket, légy kegyelmes!


verse #22

Mikor valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, és megesküszik oltárod előtt ebben a házban,


verse #23

te hallgasd meg a menny­ből, és tégy igaz ítéletet szolgáid között. Az istentelent büntesd meg: fordítsd a fejére az ő útját, és az igazat igazítsd meg: fizess meg neki az ő igazsága szerint.


verse #24

Mikor pedig megverik népedet, Izráelt az ellenségei, mivel vétkeztek ellened, és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban,


verse #25

hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.


verse #26

Mikor az ég bezárul, és nem lesz eső, mivel vétkeztek ellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűneikből, mert megaláztad őket,


verse #27

hallgasd meg őket a menny­ből, és légy kegyelmes szolgáidhoz és népedhez, Izráelhez, miután megtanítottad őket az igaz útra, hogy azon járjanak; és adj esőt a földedre, amelyet népednek adtál örökségül.


verse #28

Ha éhínség lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár, ha ellensége szorongatja országa határában, ha bármiféle csapás és nyomorúság jön rájuk,


verse #29

aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bármely ember vagy egész néped, Izráel: ha elismeri valaki az őt ért csapás és a fájdalom jogosságát, és kezét e házban kiterjeszti,


verse #30

hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útjai szerint, amint megismerted szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;


verse #31

hogy téged féljenek, és a te útjaidon járjanak, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.


verse #32

Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, Izráel fiai közül való, ha eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kiterjesztett karodért, mikor ideérkeznek, és könyörögnek e házban,


verse #33

hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerje a föld minden népe a te nevedet, és úgy féljenek téged, ahogy néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el e házat, amelyet építettem.


verse #34

Ha néped hadba vonul ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket, és könyörögnek hozzád e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem,


verse #35

hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.


verse #36

Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki ne vétkeznék), és megharagszol rájuk, az ellenség kezébe adod őket, és fogságba viszik őket azok, akik elfogták őket, messze földre vagy közelre,


verse #37

és ha az idegen földön, ahol fogságban vannak, magukba szállnak, és megtérve könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és ezt mondják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;


verse #38

és megtérnek hozzád teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk földjén, és könyörögnek hozzád az ő földjük felé fordulva, amelyet adtál atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:


verse #39

hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a menny­ből, a te lakóhelyedről, szolgáltass nekik igazságot, és bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened.


verse #40

Most azért, ó, én Istenem, szemed legyen nyitva, és füled legyen figyelmes a könyörgésre ezen a helyen.


verse #41

És most kelj föl, ó, Úr Isten, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaidat, ó, Úr Isten, öltöztesd fel szabadításoddal, kegyeseid pedig örvendezzenek a jóban.


verse #42

Ó, Úr Isten, ne fordulj el felkent királyod arcától. Emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságodról!

Chapters:


Books