Krónikák második könyve
capítulo 6
verso 1
Akkor így szólt Salamon: Az Úr mondta, hogy ő felhőben akar lakni.
verso 2
Én pedig házat építettem neked lakásul, olyan helyet, ahol örökké lakhatsz.
verso 3
Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét. Izráel egész gyülekezete pedig fölállt.
verso 4
Ezt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szólott szája által atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezével be is teljesítette e szavait:
verso 5
„Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, hogy abban legyen a nevem. És egy embert sem választottam ki, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen.
verso 6
De most Jeruzsálemet kiválasztottam, hogy nevem abban legyen, és kiválasztottam Dávidot, hogy vezére legyen népemnek, Izráelnek.”
verso 7
Ámbár atyám, Dávid elhatározta már magában, hogy házat épít az Úrnak, Izráel Istenének,
verso 8
de az Úr azt mondta atyámnak, Dávidnak: Hogy arra gondoltál, hogy nevemnek házat építesz, jól tetted, hogy szívedben ezt elhatároztad.
verso 9
Mégsem te építesz házat nekem, hanem a fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít házat az én nevemnek.
verso 10
És beteljesítette az Úr az ő beszédét, amelyet szólt. Mert fölkeltem atyám, Dávid után, és Izráel trónjára ültem, amint az Úr megmondta, és fölépítettem a házat Izráel Istene, az Úr nevének.
verso 11
És abba helyeztettem a ládát, amelyben az Úr szövetsége van, melyet Izráel fiaival szerzett.
verso 12
Majd odaállt Salamon az Úr oltára elé Izráel egész gyülekezetével szemben, és kitárta karját.
verso 13
Salamon pedig egy emelvényt csináltatott rézből, amelyet a csarnok közepén helyeztetett el: hossza öt könyök, szélessége is öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Felállt arra, majd térdre esett az egész Izráel gyülekezete előtt, kezét kitárta az ég felé,
verso 14
és ezt mondta: Ó, Uram, Izráel Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem a mennyben, sem a földön, aki kegyelmesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel járnak előtted!
verso 15
Te megtartottad, amit szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak ígértél. Mert te magad szóltál, és kezeddel beteljesítetted azt, amint e mai napon látható.
verso 16
Most azért, ó, Uram, Izráel Istene, teljesítsd be, amit így ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak: Nem fogy el előlem a te magodból való férfiú, aki Izráel trónján ül; de csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, hogy törvényem szerint járjanak, ahogy te is énelőttem jártál.
verso 17
Most azért, ó, Uram, Izráel Istene, váljék valóra beszéded, amelyet szolgádnak, Dávidnak mondtál!
verso 18
Mert lakhat-e valóságban Isten a földön, az emberek között? Íme, az egek és az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.
verso 19
Mégis tekints szolgád könyörgésére és imádságára, ó, én Uram, Istenem, hallgasd meg kiáltását és könyörgését, ahogy szolgád könyörög előtted!
verso 20
Szemed éjjel-nappal figyeljen e házra, e helyre, amelyről azt mondtad, hogy nevedet abba fogod helyezni, és meghallgatod szolgád könyörgését, amikor e helyen könyörögni fog.
verso 21
Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen. Hallgasd meg mennyei lakóhelyedből, és amikor meghallgatod őket, légy kegyelmes!
verso 22
Mikor valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, és megesküszik oltárod előtt ebben a házban,
verso 23
te hallgasd meg a mennyből, és tégy igaz ítéletet szolgáid között. Az istentelent büntesd meg: fordítsd a fejére az ő útját, és az igazat igazítsd meg: fizess meg neki az ő igazsága szerint.
verso 24
Mikor pedig megverik népedet, Izráelt az ellenségei, mivel vétkeztek ellened, és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban,
verso 25
hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
verso 26
Mikor az ég bezárul, és nem lesz eső, mivel vétkeztek ellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűneikből, mert megaláztad őket,
verso 27
hallgasd meg őket a mennyből, és légy kegyelmes szolgáidhoz és népedhez, Izráelhez, miután megtanítottad őket az igaz útra, hogy azon járjanak; és adj esőt a földedre, amelyet népednek adtál örökségül.
verso 28
Ha éhínség lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár, ha ellensége szorongatja országa határában, ha bármiféle csapás és nyomorúság jön rájuk,
verso 29
aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bármely ember vagy egész néped, Izráel: ha elismeri valaki az őt ért csapás és a fájdalom jogosságát, és kezét e házban kiterjeszti,
verso 30
hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útjai szerint, amint megismerted szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;
verso 31
hogy téged féljenek, és a te útjaidon járjanak, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.
verso 32
Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, Izráel fiai közül való, ha eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kiterjesztett karodért, mikor ideérkeznek, és könyörögnek e házban,
verso 33
hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerje a föld minden népe a te nevedet, és úgy féljenek téged, ahogy néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el e házat, amelyet építettem.
verso 34
Ha néped hadba vonul ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket, és könyörögnek hozzád e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem,
verso 35
hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.
verso 36
Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki ne vétkeznék), és megharagszol rájuk, az ellenség kezébe adod őket, és fogságba viszik őket azok, akik elfogták őket, messze földre vagy közelre,
verso 37
és ha az idegen földön, ahol fogságban vannak, magukba szállnak, és megtérve könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és ezt mondják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;
verso 38
és megtérnek hozzád teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk földjén, és könyörögnek hozzád az ő földjük felé fordulva, amelyet adtál atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
verso 39
hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakóhelyedről, szolgáltass nekik igazságot, és bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened.
verso 40
Most azért, ó, én Istenem, szemed legyen nyitva, és füled legyen figyelmes a könyörgésre ezen a helyen.
verso 41
És most kelj föl, ó, Úr Isten, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaidat, ó, Úr Isten, öltöztesd fel szabadításoddal, kegyeseid pedig örvendezzenek a jóban.
verso 42
Ó, Úr Isten, ne fordulj el felkent királyod arcától. Emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságodról!
Libros
