Krónikák második könyve
capítulo 13
verso 1
Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Abijjá Júdában.
verso 2
Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Abijjá és Jeroboám között háború tört ki.
verso 3
Azért Abijjá háborút indított négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel. Jeroboám nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel szállt szembe vele.
verso 4
Akkor felállt Abijjá a Cemáraim-hegyen, amely Efraim hegységében volt, és így szólt: Hallgassátok meg szavamat, Jeroboám és egész Izráel!
verso 5
Nem kellene-e tudnotok, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta a királyságot Izráel felett örökre sószövetsége által?
verso 6
Mégis fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és az ő ura ellen támadt.
verso 7
Azután haszontalan emberek, Beliál fiai gyűltek hozzá, akik ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, amikor még Roboám gyermek és félénk szívű volt, és nem tudta megvédeni magát velük szemben.
verso 8
És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, amely Dávid fiainak a kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjak is, amelyeket Jeroboám öntetett nektek istenek gyanánt?
verso 9
Nem ti űztétek-e el az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat? És nem ti szereztetek-e magatoknak papokat, mint más országok népei, mert bárki, aki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy felavassák, papja lett azoknak, amik nem istenek?
verso 10
Mi azonban megmaradtunk az Úr, a mi Istenünk mellett, akit mi nem hagytunk el. A papok pedig, Áron fiai, az Úrnak szolgálnak, és a léviták is végzik munkájukat.
verso 11
Minden reggel és minden este égőáldozatot és füstölőáldozatot mutatnak be az Úrnak, és gondot viselnek arra, hogy kenyér kerüljön a tiszta asztalra, és az arany mécsestartó mécseseit meggyújtják minden este. Mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek a rendelését, ti pedig elhagytátok őt.
verso 12
Azért, íme, Isten mivelünk van vezér gyanánt, és az ő papjai a riadókürtökkel, hogy ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harcoljatok az Úr ellen, atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!
verso 13
Jeroboám pedig lest vetett ellenük, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon a sereg ott volt Júda előtt, hátuk mögött pedig a lesben állók.
verso 14
Látva pedig a júdaiak, hogy íme, elöl is, hátul is megtámadták őket, az Úrhoz kiáltottak, a papok pedig megfújták a kürtöket.
verso 15
Kiáltottak hát Júda férfiai. És amikor kiáltottak, Isten megverte Jeroboámot és az egész Izráelt Abijjá és Júda előtt.
verso 16
És Izráel fiai menekültek Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.
verso 17
Mert megverte őket Abijjá és népe nagy csapással, annyira, hogy az izráeliek közül ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel.
verso 18
Így aláztattak meg Izráel fiai abban az időben. Júda fiai pedig megerősödtek, mert ők az Úrra, atyáik Istenére támaszkodtak.
verso 19
Abijjá üldözte Jeroboámot, és elfoglalt tőle egynéhány várost; Bételt és falvait, Jesánát és falvait, és Efravint és falvait.
verso 20
És többé nem kapott erőre Jeroboám Abijjá idejében, hanem megverte őt az Úr, és meghalt.
verso 21
Abijjá pedig hatalmassá lett, és vett magának tizennégy feleséget, s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.
verso 22
Abijjának pedig a többi dolga, útja és beszéde megíratott Iddó próféta könyvében.
Libros
