Krónikák második könyve
capítulo 33
verso 1
Tizenkét esztendős volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
verso 2
És gonoszul cselekedett az Úr szemében azoknak a népeknek az utálatosságai szerint, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől.
verso 3
Mert újból fölépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás azelőtt lerontott, és oltárokat emelt Baalnak, Asérákat is készített, és leborult az ég minden serege előtt, és szolgált nekik.
verso 4
Sőt az Úr házában is épített oltárokat, amelyről pedig az Úr azt mondta: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.
verso 5
Oltárokat épített az ég minden seregének az Úr házának mindkét udvarában.
verso 6
A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm-völgyben. Az idő forgását figyelte, jövendőmondást, varázslást és szemfényvesztést űzött, halottlátókat és jövendőmondókat tartott, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szeme előtt, hogy őt haragra indítsa.
verso 7
Azt a bálványszobrot, amelyet csináltatott, az Úr házában állította föl, amelyről pedig azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: E házba és Jeruzsálembe helyezem nevemet mindörökre, mert ezt választottam Izráel minden törzse közül.
verso 8
És nem űzöm ki Izráelt e földről, melyet atyáitoknak adtam, de csak akkor, ha ők is megtartják mindazt a törvényt, mindazokat a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket Mózes által parancsoltam nekik.
verso 9
De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a népek, akiket az Úr kigyomlált Izráel fiai elől.
verso 10
És noha megszólította az Úr Manassét és népét, mégsem figyeltek rá.
verso 11
Rájuk hozta azért az Úr az asszír király seregének vezéreit, akik megfogták Manassét, vasba verték és megkötözték őt két lánccal, és Babilonba vitték.
verso 12
Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az Úrhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt.
verso 13
S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az Úr az igaz Isten.
verso 14
Ezek után külső várfalat épített Dávid városához Gíhóntól nyugatra a völgyben, a Hal-kapu bejáratáig. A Várhegyet is körülvette vele, magasra emelve, Júdában pedig minden megerősített városba seregvezéreket helyezett.
verso 15
Eltávolította az Úr házából az idegen isteneket és a bálványokat, és minden oltárt, amelyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben építtetett egykor, kidobatott a városon kívülre.
verso 16
Helyreállította az Úr oltárát, és hálaadó és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.
verso 17
A nép ugyan még továbbra is a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének.
verso 18
Manassé többi dolga pedig, Istenéhez való könyörgése, a látók intése, akik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szóltak neki, íme, meg vannak írva Izráel királyainak dolgai között.
verso 19
Könyörgése pedig és annak meghallgatása, valamint minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, amelyeken magaslatokat épített, és Asérákat és bálványokat állított föl, mielőtt megalázta volna magát, íme, meg vannak írva a látók beszédeiben.
verso 20
Majd elaludt Manassé, és atyáihoz tért, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.
verso 21
Huszonkét esztendős volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
verso 22
Gonoszul cselekedett az Úr szemében, miként apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványoknak, amelyeket apja, Manassé csináltatott, és azoknak szolgált.
verso 23
Nem alázta meg magát az Úr előtt, mint apja, Manassé, hanem még sokasította Ámón a bűnt.
verso 24
De szolgái pártot ütöttek ellene, és megölték saját palotájában.
verso 25
Az ország népe pedig levágta mindazokat, akik pártot ütöttek Ámón király ellen. Azután fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.
Libros
