Krónikák második könyve
capítulo 16
verso 1
Ászá uralkodásának harminchatodik esztendejében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Ászához, Júda királyához.
verso 2
Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az Úr házának és a királyi palotának kincstárából, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:
verso 3
Szövetség van köztem és közted, amint az én apám és a te apád között is volt azelőtt. Íme, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a szövetségedet Baasával, Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem.
verso 4
Benhadad engedett Ászá királynak, és seregének vezéreit Izráel városai ellen küldte, és bevette Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli minden raktárvárosát.
verso 5
Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma megerősítését, és beszüntette a munkát.
verso 6
Ekkor Ászá király Júda egész népét munkára fogta, és Rámából minden követ és fát elhordtak, amelyekkel Baasá építette a várost, és azokból megerősítette Gebát és Micpát.
verso 7
Abban az időben ment Hanáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyában bíztál, és nem az Úrban, a te Istenedben, ezért szabadult meg kezedből az arám király hada.
verso 8
Hát nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak nagy seregük, igen sok harci szekerük és lovasuk? Mégis, mivel az Úrban bíztál, kezedbe adta őket.
verso 9
Mert az Úr szeme körbejár az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá. Bolondul cselekedtél ebben a dologban, ezért mostantól háborúk lesznek ellened.
verso 10
Ászá megharagudott a prófétára, és tömlöcbe vettette, mert igen megharagudott rá e szóért. Ugyanakkor Ászá a nép közül is sokakat megnyomorgatott.
verso 11
És íme, Ászának minden dolga elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak könyvében.
verso 12
Királyságának harminckilencedik esztendejében megbetegedett Ászá a lábára, annyira, hogy igen súlyos volt a betegsége. De betegségében sem az Urat kereste, hanem az orvosokat.
verso 13
Azután elaludt, és atyáihoz tért Ászá, és meghalt királyságának negyvenegyedik esztendejében.
verso 14
Eltemették a sírjába, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet megtöltöttek drága balzsammal és jó illatú kenetekkel, és igen nagy tüzet gyújtottak érette.
Libros
