Krónikák második könyve
capítulo 20
verso 1
Történt ezek után, hogy eljöttek Móáb fiai és Ammón fiai és velük más ammóniak is, hogy harcoljanak Jósáfát ellen.
verso 2
Amikor jött néhány hírhozó, és elmondta Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről, Arámból nagy sokaság jön ellene, és már Hacecón-Támárban, azaz Én-Gediben vannak,
verso 3
félni kezdett Jósáfát, és az Urat kezdte keresni, és egész Júdában böjtöt hirdetett.
verso 4
Erre összegyűltek a júdaiak, hogy az Úr segítségét kérjék. Júda összes városából eljöttek, hogy az Úr segítségét kérjék.
verso 5
És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az Úr házában az új udvar előtt,
verso 6
és ezt mondta: Ó, Uram, atyáink Istene! Nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki a népek minden országán uralkodsz? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sincs, aki megállhatna veled szemben.
verso 7
Ó, Istenünk! Nem te űzted-e ki e föld lakóit a te néped, Izráel elől, és nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám utódainak mindörökre?
verso 8
Itt laktak, és itt építettek szent hajlékot nevednek, és ezt mondták:
verso 9
Ha majd veszedelem jön ránk, háború, ítélet, dögvész vagy éhínség, megállunk e házban teelőtted (mert a te neved e házban van), és ha nyomorúságunkban hozzád kiáltunk, hallgass meg és szabadíts meg minket!
verso 10
És most, íme, az ammóniak, a móábiak és a Széír hegyén lakók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek Izráel fiai, amikor Egyiptom földjéről kijöttek, hanem mellettük mentek el, és így nem pusztították el őket;
verso 11
íme, ezek azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amelyet örökségül adtál nekünk.
verso 12
Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk.
verso 13
És az egész Júda ott állt az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.
verso 14
Akkor rászállt az Úr lelke a gyülekezet körében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, aki Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,
verso 15
és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.
verso 16
Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cíc-hágón vonulnak majd fel, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jerúél pusztájával szemben.
verso 17
Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az Úr. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!
verso 18
Ekkor Jósáfát arcra borult a földön, és Júda és Jeruzsálem lakói is mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat.
verso 19
A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék.
verso 20
És kora reggel fölkészültek, és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kiindultak onnan, Jósáfát megállt, és azt mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és szerencsések lesztek!
verso 21
Majd miután tanácsot tartott a néppel, előállította az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt szent öltözetben a sereg előtt menve, és énekeljék:
Adjatok hálát az Úrnak,
mert örökkévaló az ő irgalmassága.
verso 22
És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek.
verso 23
Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő.
verso 24
Mire Júda népe a pusztai kilátóhelyhez érkezett, és a sokaság felé fordult, íme, csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.
verso 25
Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy zsákmányoljanak. Tömérdek kincset találtak náluk és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, olyan sokat, hogy alig bírták elvinni. Harmadnapig szedték a zsákmányt, mert igen sok volt.
verso 26
Negyednapon pedig az Áldás-völgyben gyűltek össze, hogy ott áldják az Urat. Ezért nevezik azt a helyet Áldás-völgynek mindmáig.
verso 27
Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az Úr ellenségeik fölött.
verso 28
Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az Úr házához.
verso 29
A környék minden királyságára Istentől való rettegés szállt, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen.
verso 30
Így megnyugodott Jósáfát országa, mert Isten nyugalmat adott neki mindenfelől.
verso 31
Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya.
verso 32
Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt cselekedte, ami kedves az Úr szemében.
verso 33
Csakhogy még a magaslatokat nem rontották le, és a nép nem ragaszkodott szívből atyái Istenéhez.
verso 34
Jósáfát egyéb dolgai pedig elejétől végig, íme, meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.
verso 35
Azután Jósáfát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett.
verso 36
Mégis összebarátkozott vele, hogy hajókat készítsenek, amelyeken Tarsísba mehetnek. A hajókat Ecjón-Geberben készítették.
verso 37
Ezért Eliezer, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel Ahazjával társultál, az Úr megsemmisíti munkádat. És a hajók mind össze is törtek, és nem jutottak el Tarsísba.
Libros
