Krónikák második könyve
capítulo 31
verso 1
Amikor mindezek befejeződtek, kivonult egész Izráel, amely ott tartózkodott, Júda városaiba, és a bálványokat széttörték, az Asérá-oszlopokat kivagdalták, és teljesen lerombolták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga örökségébe és városába.
verso 2
Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, mindenkit szolgálatának megfelelően osztott be; a papokat és a lévitákat az égőáldozatokhoz és a hálaadó áldozatokhoz, a szolgálatra, hálaadásra és dicséretre az Úr táborának kapuiban.
verso 3
A király jövedelmének egy részét az égőáldozatok számára adta, a reggeli és esti égőáldozatokra, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égőáldozatai számára, ahogy meg van írva az Úr törvényében.
verso 4
Meghagyta a népnek is, Jeruzsálem lakosainak, hogy adják meg a papok és a léviták járandóságát, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.
verso 5
Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőséggel hoztak a gabona, a must és az olaj, a méz és minden mezei termés legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is.
verso 6
Izráel és Júda fiai, akik Júda városaiban laktak, ők is elhozták a szarvasmarhából és a juhokból a tizedet és annak szent tizedét, amit az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek, és rakásokba halmozták föl.
verso 7
A harmadik hónapban kezdték a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban fejezték be.
verso 8
Amikor pedig Ezékiás és a fejedelmek odamentek, és látták a rakásokat, áldották az Urat és népét, Izráelt.
verso 9
Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a rakások felől.
verso 10
A Cádók nemzetségéből való Azarjáhú, a főpap így felelt nekik: Mióta az Úr házába kezdték hozni az ajándékokat, eleget ettünk, és sok meg is maradt belőle, mert az Úr megáldotta népét, és ez a rakás megmaradt.
verso 11
Erre Ezékiás meghagyta, hogy készítsenek kamrákat az Úr házában, és elkészítették azokat.
verso 12
Azután becsületesen behordták az ajándékokat, a tizedet és amit megszenteltek, és ezeknek a főgondnoka Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei.
verso 13
Jehiél pedig és Azarjáhú, Nahat, Aszáél, Jerimót, Józábád, Eliél, Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú gondnokok voltak Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a keze alatt Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza elöljárójának a megbízásából.
verso 14
A lévita Kóré pedig, Jimná fia, a keleti kapu őre az Isten számára tett önkéntes adományokra ügyelt, ő adta ki az Úrnak felajánlott és igen szent dolgokat.
verso 15
Mellette szolgált hűséggel Éden, Minjámin, Jésúa, Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik számára beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt,
verso 16
a jegyzékbe vett férfiakon kívül a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az Úr házába a maga napján napi szolgálatában, hivatalában vagy beosztásában.
verso 17
A papokat családjaik szerint vették származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelezettségük és teendőik szerint.
verso 18
Be kellett írni a jegyzékbe egész közösségüket kisdedekkel, feleségükkel, fiaikkal, leányaikkal együtt, mert hűséges szolgálatuk a szentélynél megszentelte őket.
verso 19
Áron fiainak, a papoknak a városaikhoz tartozó vidék környékén minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül és a jegyzékbe beírt minden lévitának.
verso 20
Így cselekedett Ezékiás egész Júdában. Azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az Úr előtt.
verso 21
Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolat szerint elkezdett, Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt.
Libros
