Krónikák második könyve
capítulo 34
verso 1
Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
verso 2
Jó dolgot cselekedett az Úr előtt, és atyjának, Dávidnak az útjain járt, nem hajolt el sem jobbra, sem balra.
verso 3
Királyságának nyolcadik esztendejében, amikor még gyermek volt, keresni kezdte apjának, Dávidnak Istenét, tizenkettedik esztendejében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, Aséráktól, faragott bálványoktól és öntött képektől.
verso 4
A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és a rajtuk levő szobrokat is ő dobáltatta le. Az Asérákat, bálványokat és öntött képeket mind szétrombolta, apróra törette és széthintette azoknak a sírhelyén, akik ezeknek áldoztak.
verso 5
A papok csontjait megégette az oltáraikon, és így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
verso 6
Így cselekedett Manassé, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftáliig, azok romjain körös-körül.*
verso 7
Lerombolta az oltárokat, az Asérákat, a bálványszobrokat pedig mind porrá törette, és darabokra vágatott minden tömjénezőoltárt Izráel egész országában, azután visszatért Jeruzsálembe.
verso 8
Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, miután az országot és a templomot megtisztította, elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát és Maaszéjáhút, a város elöljáróját és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, hogy javítsák ki Istenének, az Úrnak a házát.
verso 9
Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házában összegyűlt pénzt, amelyet a léviták, a kapuőrök gyűjtöttek Manasséból, Efraimból és az egész Izráel maradékától, egész Júda, Benjámin és Jeruzsálem lakóitól.
verso 10
Átadták a munkavezetőknek, akik felügyeltek az Úr házában, hogy azt azoknak a munkásoknak adják, akik az Úr házában dolgoznak; hogy javítsák ki és állítsák helyre a templomot.
verso 11
Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek is, hogy vegyenek faragott köveket és fákat a gerendázatra és a termek beborítására, amelyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.
verso 12
Az emberek pedig hűségesen végezték a munkát. Mérári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül Zakarjá és Mesullám felügyelt rájuk, és irányította őket. Azok a léviták pedig, akik értettek a hangszerekhez,
verso 13
felügyelték a teherhordókat, és irányították a munkát végzőket minden területen. Léviták voltak az írnokok, tanácsosok és a kapuőrök is.
verso 14
Amikor kihozták az Úr házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá pap az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által kaptak.
verso 15
Ekkor Hilkijjá azt mondta Sáfánnak, a kancellárnak: Megtaláltam ezt a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkijjá átadta a könyvet Sáfánnak.
verso 16
Sáfán pedig a királyhoz vitte a könyvet, és így mondta el neki a dolgot: Hűségesen elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztál.
verso 17
Összeszedték az Úr házában talált pénzt és a felügyelők és munkások kezébe adták.
verso 18
Továbbá ezt is jelentette Sáfán kancellár a királynak: Hilkijjá pap egy könyvet adott nekem. Majd Sáfán fölolvasott belőle a király előtt.
verso 19
Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédeit, megszaggatta a ruháját.
verso 20
Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának és a kancellárnak, Sáfánnak, valamint Aszájának, a király szolgájának:
verso 21
Menjetek el, és kérdezzétek meg az Urat énértem meg Izráel és Júda maradékáért e könyv beszédei felől, amely előkerült. Mert nagy az Úr haragja, amely ránk száll azért, mert atyáink nem tartották meg az Úr beszédét, és nem úgy cselekedtek, amint e könyvben meg van írva.
verso 22
Elment tehát Hilkijjá és a király embere Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrának, a ruhák gondnoka unokájának feleségéhez, aki Jeruzsálemben, az Újvárosban lakott, és beszéltek vele erről.
verso 23
Ő ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: „Mondjátok meg annak az embernek, aki titeket hozzám küldött, hogy
verso 24
ezt mondja az Úr: Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira; mindazt az átkot, amely meg van írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt.
verso 25
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek kezük minden csinálmánya által. Felgerjedt haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”
verso 26
Júda királyának pedig, aki titeket ideküldött, hogy az Urat megkérdezzétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: „Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:
verso 27
mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad beszédét e hely és lakosai ellen, és megaláztad magad előttem, ruhádat megszaggattad, és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
verso 28
Íme, atyáid mellé kerülsz, és békességgel tesznek sírodba. Nem látja szemed azt a veszedelmet, amelyet e helyre és lakóira hozok.” Ezt a választ megvitték a királynak.
verso 29
Akkor a király elküldte megbízottjait, és összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.
verso 30
Majd a király fölment az Úr házába, és vele együtt minden júdabeli férfi, Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja, és felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak.
verso 31
Azután felállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr előtt, hogy az Urat fogják követni, és hogy parancsait, intéseit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel meg fogják tartani, és a szövetség igéi szerint cselekszenek, ahogy meg van írva abban a könyvben.
verso 32
Megfogadtatta ezt a dolgot a Jeruzsálemből és Benjáminból valókkal. És Jeruzsálem lakói Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek.
verso 33
Majd elpusztított Jósiás minden utálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és minden Izráelben élőt arra kényszerített, hogy az Úrnak, Istenüknek szolgáljon. És Jósiás egész életében nem szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.
Libros
