Krónikák második könyve
capítulo 10
verso 1
Roboám elment Sikembe, mert Sikembe gyűlt egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.
verso 2
Mikor ezt Jeroboám, Nebát fia meghallotta, aki akkor Egyiptomban volt – mert oda menekült Salamon király elől –, visszatért Egyiptomból,
verso 3
mivel érte küldtek, és hazahívták őt. Eljött azért Jeroboám egész Izráellel együtt, és ezt mondták Roboámnak:
verso 4
Apád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyítsd meg apádnak súlyos szolgálatát és nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és akkor szolgálunk neked!
verso 5
Erre így felelt nekik: Harmadnapig gondolkodom rajta, azután jöjjetek hozzám. Erre elment a nép.
verso 6
Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon tanácsosai voltak még életében, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
verso 7
Azok így szóltak: Ha jóindulattal leszel ehhez a néphez, ha kedvezel nekik, és jó szóval beszélsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek mindenkor.
verso 8
De ő megvetette, amit a vének tanácsoltak neki, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik ővele növekedtek föl, és neki szolgáltak.
verso 9
Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk e népnek, akik ezt mondták nekem: „Könnyítsd meg az igát, amelyet a te apád reánk vetett”?
verso 10
Az ifjak, akik vele együtt növekedtek föl, így feleltek: Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyítsd meg rajtunk”; így szólj nekik: Legkisebb ujjam is vastagabb apám derekánál.
verso 11
Most azért, ha apám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.
verso 12
Harmadnapra Jeroboám és az egész nép Roboámhoz ment, amint a király meghagyta ekképpen: Jöjjetek hozzám harmadnapon!
verso 13
És a király kemény választ adott nekik. Megvetette Roboám király a vének tanácsát,
verso 14
és az ifjak tanácsa szerint így szólt nekik: Ha apám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.
verso 15
És a király nem hallgatta meg a népet. Ezt az Úr intézte ekként, hogy beteljesítse az Úr az ő beszédét, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
verso 16
Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, így felelt a nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk Isai fiában! Menj a sátraidba, ó, Izráel! Te pedig viseld gondját a magad házának, ó, Dávid! Elment azért hajlékaiba az egész Izráel.
verso 17
Roboám pedig Izráelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
verso 18
És mikor elküldte Roboám Hadórámot, az adószedőt, megkövezték őt Izráel fiai, és meghalt. Roboám király pedig sietve harci szekerébe szállt, és Jeruzsálembe menekült.
verso 19
Így szakadt el Izráel népe Dávid házától, s így van ez mind e mai napig.
Libros
