Krónikák második könyve
capítulo 24
verso 1
Hétesztendős volt Jóás, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából.
verso 2
És Jóás az Úr előtt kedves dolgot cselekedett Jójádá főpap egész életében.
verso 3
Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiúkat és lányokat nemzett.
verso 4
Ezek után elhatározta magában Jóás, hogy fölújítja az Úr házát.
verso 5
Összehívta a papokat és a lévitákat, és azt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és szedjetek Izráel népétől fejenként pénzt, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek e dologgal! A léviták azonban nem siettek.
verso 6
Ekkor hívatta a király Jójádát, a vezetőjüket, és azt mondta neki: Miért nem ügyeltél a lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?
verso 7
Mert az istentelen Ataljá és fiai elpusztították Isten házát, és mindazt, ami az Úr házának volt szentelve, a bálványokra költötték.
verso 8
A király parancsára egy ládát készítettek, amelyet az Úr házának kapuja előtt helyeztek el.
verso 9
És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak azt az adót, amelyet Mózes, Isten szolgája parancsolt a pusztában Izráelnek.
verso 10
Akkor valamennyi vezető ember és az egész nép örömmel vitte ajándékait és a ládába dobta, amíg az meg nem telt.
verso 11
Időnként a lévitákkal bevitették a ládát a királyi gondnokhoz, és amikor látták, hogy sok pénz van benne, eljött a király kancellárja és a főpap választott embere, kiürítették a ládát, majd ismét visszavitték a helyére. Ezt tették időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek.
verso 12
Ezt a király és Jójádá az Úr háza körül való munka felügyelőjének adta, és kőfaragókat és ácsokat fogadtak az Úr házának fölújítására, és vas- meg rézműveseket az Úr házának megerősítésére.
verso 13
A munka végzői tették a dolgukat, és kezük alatt a javítás előrehaladt. Helyreállították és megerősítették az Isten házát az eredeti állapot szerint.
verso 14
Mikor pedig elvégezték azt, a megmaradt pénzt a királyhoz és Jójádához vitték, s ők abból az Úr háza számára edényeket, az istentisztelet és áldozat számára kanalakat és arany- és ezüstedényeket készíttettek. És Jójádá egész életében rendszeresen égőáldozatokat áldoztak az Úr házában.
verso 15
Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc esztendős korában halt meg.
verso 16
Dávid városában, a királyok mellé temették el, mivel sok jó dolgot cselekedett Izráelben mind Isten, mind az ő házának ügyéért.
verso 17
Miután pedig meghalt Jójádá, eljöttek Júda fejedelmei a királyhoz, és meghajoltak előtte. A király pedig hallgatott rájuk.
verso 18
És elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének a házát, és az Aséráknak és a bálványoknak szolgáltak. E vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre.
verso 19
Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék vissza őket az Úrhoz, akik bizonyságot tettek ellenük, de nem hallgattak rájuk.
verso 20
Erre Isten lelke felindította Zekarját, Jójádá pap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Azt mondja Isten: „Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Nem válik ez javatokra. Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket.”
verso 21
Erre azok rátámadtak, és ott, az Úr házának udvarán megkövezték a király parancsára.
verso 22
Jóás király nem emlékezett meg arról a jótéteményről, amelyet annak apja, Jójádá tanúsított iránta életében, hanem megölette a fiát. Amikor pedig ez haldoklott, ezt mondta: Lássa meg ezt az Úr és kérje számon!
verso 23
És az év elmúltával felvonult ellene az arám sereg. Júdára és Jeruzsálemre támadtak, és kiirtották a hadinép minden vezérét, és minden zsákmányukat Damaszkuszba küldték a királynak.
verso 24
Mert noha kevés emberrel jött rájuk az arám had, az Úr mégis kezükbe adta Júda nagy seregét, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Így hajtották végre Jóáson is az ítéletet.
verso 25
Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és saját szolgái ütöttek pártot ellene Jójádá pap fiának véréért: ágyában ölték meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjába.
verso 26
Ezek ütöttek ellene pártot: Zábád, egy ammóni asszonynak, Simeátnak a fia és Jehózábád, a móábi Simrít fia.
verso 27
Fiainak a dolgai, az ellene szóló sok prófécia és az Isten házának helyreállítása, íme, le vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király.
Libros
