Krónikák második könyve
capítulo 2
verso 1
Majd elhatározta Salamon, hogy az Úr nevének házat épít, magának pedig királyi palotát.
verso 2
Salamon hetvenezer férfit rendelt ki a hegységbe teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra és hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt.
verso 3
És ezt üzente Salamon a tíruszi Hírám királynak: Tégy velem is úgy, mint apámmal, Dáviddal, akinek cédrusfákat küldtél, hogy házat építhessen magának.
verso 4
Íme, én házat akarok építeni az én Uram, Istenem nevének, hogy neki szenteljem, füstölőszerekkel jó illatot gerjesszek benne, folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s hogy minden reggel és este égőáldozatot mutassak be szombatnapokon, az újhold napjain és az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, ami örök kötelessége Izráelnek.
verso 5
A ház pedig, amelyet építeni akarok, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél.
verso 6
De kinek volna annyi ereje, hogy neki házat építsen? Az ég és az egeknek egei sem tudják magukba fogadni őt, és ki vagyok én is, hogy neki házat építhetnék? Csak azért teszem, hogy ott jó illatú áldozatot égessenek őelőtte.
verso 7
Most tehát küldj hozzám egy tudós mesterembert, aki ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a bíbor, a karmazsin és a kék bíbor megmunkálásához, és el tudja készíteni a véseteket az én mesterembereimmel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket még apám, Dávid alkalmazott.
verso 8
Ezenkívül küldj cédrusfát, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy a te szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Íme, az én szolgáim is ott lesznek a szolgáid mellett,
verso 9
hogy sok fát készítsenek elő nekem, mert a ház, amelyet építek, nagy és csodálatos lesz.
verso 10
Íme, szolgáidnak, a favágóknak, akik kidöntik a fákat, húszezer véka csépelt búzát, húszezer véka árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat adok.
verso 11
Hírám, Tírusz királya így válaszolt a levélben, amelyet Salamonnak küldött: Mivel az Úr szereti az ő népét, azért adott téged nekik királyul.
verso 12
Ezt is mondta Hírám: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet teremtette, hogy ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiút adott Dávid királynak, aki az Úrnak házat, magának pedig királyi palotát akar építeni.
verso 13
Íme, elküldök egy bölcs, tudós és értelmes férfit, Húrámot.
verso 14
Ő egy Dán nemzetségbeli asszony fia, és az apja tíruszi. Ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a bíbor, a kék bíbor, a len és a karmazsin megmunkálásához és különféle vésetek és remekművek készítéséhez, amelyekkel megbízzák, hogy dolgozzon a te tudós mesterembereiddel és uramnak, Dávid királynak, a te apádnak tudós mestereivel együtt.
verso 15
Azért most a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért az én uram, küldje el a szolgáinak.
verso 16
Mi pedig a Libánonon annyi fát vágunk, amennyire szükséged lesz, és elvisszük azokat tutajokkal a tengeren Jáfóba és te vitesd majd onnan Jeruzsálembe.
verso 17
Megszámláltatta azért Salamon mindazokat a férfiakat, akik jövevények voltak Izráel földjén, apjának, Dávidnak a népszámlálását követően, és százötvenháromezer-hatszázan voltak ilyenek.
verso 18
Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegyekbe. Háromezer-hatszáz felügyelőt is rendelt, hogy a népet dolgoztassák.
Libros
