Krónikák második könyve
2. fejezet
1. vers
Majd elhatározta Salamon, hogy az Úr nevének házat épít, magának pedig királyi palotát.
2. vers
Salamon hetvenezer férfit rendelt ki a hegységbe teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra és hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt.
3. vers
És ezt üzente Salamon a tíruszi Hírám királynak: Tégy velem is úgy, mint apámmal, Dáviddal, akinek cédrusfákat küldtél, hogy házat építhessen magának.
4. vers
Íme, én házat akarok építeni az én Uram, Istenem nevének, hogy neki szenteljem, füstölőszerekkel jó illatot gerjesszek benne, folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s hogy minden reggel és este égőáldozatot mutassak be szombatnapokon, az újhold napjain és az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, ami örök kötelessége Izráelnek.
5. vers
A ház pedig, amelyet építeni akarok, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél.
6. vers
De kinek volna annyi ereje, hogy neki házat építsen? Az ég és az egeknek egei sem tudják magukba fogadni őt, és ki vagyok én is, hogy neki házat építhetnék? Csak azért teszem, hogy ott jó illatú áldozatot égessenek őelőtte.
7. vers
Most tehát küldj hozzám egy tudós mesterembert, aki ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a bíbor, a karmazsin és a kék bíbor megmunkálásához, és el tudja készíteni a véseteket az én mesterembereimmel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket még apám, Dávid alkalmazott.
8. vers
Ezenkívül küldj cédrusfát, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy a te szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Íme, az én szolgáim is ott lesznek a szolgáid mellett,
9. vers
hogy sok fát készítsenek elő nekem, mert a ház, amelyet építek, nagy és csodálatos lesz.
10. vers
Íme, szolgáidnak, a favágóknak, akik kidöntik a fákat, húszezer véka csépelt búzát, húszezer véka árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat adok.
11. vers
Hírám, Tírusz királya így válaszolt a levélben, amelyet Salamonnak küldött: Mivel az Úr szereti az ő népét, azért adott téged nekik királyul.
12. vers
Ezt is mondta Hírám: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet teremtette, hogy ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiút adott Dávid királynak, aki az Úrnak házat, magának pedig királyi palotát akar építeni.
13. vers
Íme, elküldök egy bölcs, tudós és értelmes férfit, Húrámot.
14. vers
Ő egy Dán nemzetségbeli asszony fia, és az apja tíruszi. Ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a bíbor, a kék bíbor, a len és a karmazsin megmunkálásához és különféle vésetek és remekművek készítéséhez, amelyekkel megbízzák, hogy dolgozzon a te tudós mesterembereiddel és uramnak, Dávid királynak, a te apádnak tudós mestereivel együtt.
15. vers
Azért most a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért az én uram, küldje el a szolgáinak.
16. vers
Mi pedig a Libánonon annyi fát vágunk, amennyire szükséged lesz, és elvisszük azokat tutajokkal a tengeren Jáfóba és te vitesd majd onnan Jeruzsálembe.
17. vers
Megszámláltatta azért Salamon mindazokat a férfiakat, akik jövevények voltak Izráel földjén, apjának, Dávidnak a népszámlálását követően, és százötvenháromezer-hatszázan voltak ilyenek.
18. vers
Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegyekbe. Háromezer-hatszáz felügyelőt is rendelt, hogy a népet dolgoztassák.
Könyvek
