Krónikák második könyve
5. fejezet
1. vers
Amikor befejezték az egész munkát, amelyet Salamon király végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és az összes edényt, amelyet apja, Dávid Istennek szentelt, és elhelyezte azokat Isten házának kincsei közé.
2. vers
Akkor Salamon összegyűjtötte Izráel véneit, a törzsek fejeit és Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból.
3. vers
Össze is gyűltek mindezek az izráeli férfiak a királynál a hetedik hónapban az ünnepen.
4. vers
Amikor pedig Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát,
5. vers
és fölvitték a ládát meg a gyülekezet sátrát és minden szent fölszerelést és edényt, amely a sátorban volt: fölvitték azokat a papok és a léviták.
6. vers
Salamon király pedig és Izráel egész gyülekezete, amely hozzá gyűlt, ott volt a láda előtt, és olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy meg sem lehetett számolni, és össze sem lehetett írni sokaságuk miatt.
7. vers
A papok pedig bevitték az Úr szövetségládáját a helyére, az Isten házának belső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.
8. vers
A kerúbok pedig kiterjesztették a szárnyukat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok a ládát és annak rúdjait fölülről.
9. vers
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a ládán kívül, a szentélyen belül, de kívülről nem voltak láthatók. És ott vannak mindmáig.
10. vers
Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyet Mózes a Hóreb hegyén tett bele, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból.
11. vers
Ezután amikor a papok kijöttek a szentélyből, mindnyájan, akik ott voltak, megszentelték magukat, és így nem kellett megtartaniuk a sorrendjüket.
12. vers
És az énekes léviták mind, ahányan voltak: Ászáf, Hémán, Jedútún fiaikkal és testvéreikkel, fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal kelet felől az oltárnál álltak és velük együtt százhúsz kürtölő pap.
13. vers
Mert a kürtösöknek és az énekeseknek egyaránt az volt a feladatuk, hogy együtt zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. És mikor nagy fennszóval énekeltek kürtökkel, cintányérokkal és mindenféle hangszerrel, és dicsérték az Urat, mert ő igen jó, és örökkévaló az ő irgalmassága, akkor a házat, az Úrnak házát felhő töltötte be,
14. vers
úgy, hogy a papok nem tudtak odaállni miatta a szolgálatra, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.
Könyvek
