Krónikák második könyve
26. fejezet
1. vers
Akkor Júda egész népe fogta Uzzijját, aki tizenhat éves volt, és őt tették királlyá apja, Amacjá helyett.
2. vers
Ő építette ki Élatot és csatolta ismét Júdához, miután Amacjá király elaludt, és atyáihoz tért.
3. vers
Tizenhat esztendős korában kezdett uralkodni Uzzijjá, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.
4. vers
Az Úr előtt kedves dolgot cselekedett, amint apja, Amacjá is cselekedett.
5. vers
És kereste az Istent Zakarjá idejében, aki az isteni látásokat értette. És mindaddig, amíg az Urat kereste, jó előmenetelt adott neki Isten.
6. vers
Mert kivonult és harcolt a filiszteusok ellen; és Gát falát, Jabné falát és Asdód falát is lerombolta, és városokat épített Asdódban és a filiszteusok tartományában.
7. vers
Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen és a Gúr-Baalban lakó arábiaiak és a meúniak ellen.
8. vers
Az ammóniak ajándékot adtak Uzzijjának, és elterjedt híre egész Egyiptomig, mert módfelett megnövekedett a hatalma.
9. vers
Azután Uzzijjá őrtornyokat épített Jeruzsálemben a Szöglet-kapu fölött, a Völgy-kapu fölött és a Sarok fölött, és megerősíttette azokat.*
10. vers
A pusztában is őrtornyokat épített, és sok kutat ásatott, mert sok nyája volt a völgyekben és a lapályon is, és szántóvető szolgái, vincellérjei a hegyeken és a Karmelen, mert kedvelte a földművelést.
11. vers
Uzzijjának harcra kész serege is volt, amely csapatonként vonulhatott a harcba. Ezek számát Jeiél íródeák és Maaszéjáhú elöljáró határozta meg Hananjáhú vezetése alatt, aki a király vezéreinek egyike volt.
12. vers
A harcra kész családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt.
13. vers
Az ő kezük alatt levő hadsereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból állt, akik nagy erővel tudták segíteni a királyt ellenségeivel szemben.
14. vers
Uzzijjá az egész sereg számára készített pajzsokat, kopjákat, sisakokat, páncélokat, íjakat és parittyába való köveket.
15. vers
Készíttetett ezenfölül Jeruzsálemben hozzáértő mesteremberek által kieszelt gépezeteket az őrtornyok tetejére és a várfal szögleteire nyilak és nagy kövek elhajítására. Híre messzire elterjedt, mert csodálatos segítséget kapott, végül pedig igen megerősödött.
16. vers
Mikor pedig így megerősödött, felfuvalkodott a maga vesztére, és vétkezett az Úr, az ő Istene ellen: bement az Úr templomába, hogy a füstölőoltáron tömjénezzen,
17. vers
de bement utána Azarjá pap és vele az Úrnak nyolcvan igen erős embere.
18. vers
Uzzijjá király elé álltak, és ezt mondták neki: Uzzijjá! Nem a te dolgod, hogy az Úrnak tömjénezz, hanem Áron pap fiaié, akiket fölszenteltek, hogy tömjénezzenek. Menj ki a szent helyről, mert igen vétkeztél, és nem válik dicsőségedre az Úr Istennél.
19. vers
Erre feldühödött Uzzijjá, akinek éppen kezében volt a füstölőszerszám, hogy tömjénezzen, de miközben háborgott a papok ellen, lepra támadt a homlokán ott, a papok szeme előtt, az Úr házában, a füstölőoltár mellett.
20. vers
Amikor Azarjá főpap és vele együtt a többi pap is rátekintett, látták a leprát a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, sőt maga is sietett kimenni, mert az Úr verte meg őt.
21. vers
Uzzijjá király halála napjáig leprás maradt. Egy elkülönített házban lakott leprásan, mert kizárták az Úr házából. Fia, Jótám állt a királyi palota élén, ő ítélkezett az ország népe fölött.
22. vers
Uzzijjának egyéb dolgait pedig elejétől a végéig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia.
23. vers
És elaludt Uzzijjá, és atyáihoz tért, és eltemették atyáihoz, abba a temetőbe, amely a királyoké volt, mert ezt mondták felőle: leprás. Fia, Jótám lett utána a király.
Könyvek
