Krónikák második könyve
13. fejezet
1. vers
Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Abijjá Júdában.
2. vers
Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Abijjá és Jeroboám között háború tört ki.
3. vers
Azért Abijjá háborút indított négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel. Jeroboám nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel szállt szembe vele.
4. vers
Akkor felállt Abijjá a Cemáraim-hegyen, amely Efraim hegységében volt, és így szólt: Hallgassátok meg szavamat, Jeroboám és egész Izráel!
5. vers
Nem kellene-e tudnotok, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta a királyságot Izráel felett örökre sószövetsége által?
6. vers
Mégis fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és az ő ura ellen támadt.
7. vers
Azután haszontalan emberek, Beliál fiai gyűltek hozzá, akik ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, amikor még Roboám gyermek és félénk szívű volt, és nem tudta megvédeni magát velük szemben.
8. vers
És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, amely Dávid fiainak a kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjak is, amelyeket Jeroboám öntetett nektek istenek gyanánt?
9. vers
Nem ti űztétek-e el az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat? És nem ti szereztetek-e magatoknak papokat, mint más országok népei, mert bárki, aki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy felavassák, papja lett azoknak, amik nem istenek?
10. vers
Mi azonban megmaradtunk az Úr, a mi Istenünk mellett, akit mi nem hagytunk el. A papok pedig, Áron fiai, az Úrnak szolgálnak, és a léviták is végzik munkájukat.
11. vers
Minden reggel és minden este égőáldozatot és füstölőáldozatot mutatnak be az Úrnak, és gondot viselnek arra, hogy kenyér kerüljön a tiszta asztalra, és az arany mécsestartó mécseseit meggyújtják minden este. Mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek a rendelését, ti pedig elhagytátok őt.
12. vers
Azért, íme, Isten mivelünk van vezér gyanánt, és az ő papjai a riadókürtökkel, hogy ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harcoljatok az Úr ellen, atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!
13. vers
Jeroboám pedig lest vetett ellenük, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon a sereg ott volt Júda előtt, hátuk mögött pedig a lesben állók.
14. vers
Látva pedig a júdaiak, hogy íme, elöl is, hátul is megtámadták őket, az Úrhoz kiáltottak, a papok pedig megfújták a kürtöket.
15. vers
Kiáltottak hát Júda férfiai. És amikor kiáltottak, Isten megverte Jeroboámot és az egész Izráelt Abijjá és Júda előtt.
16. vers
És Izráel fiai menekültek Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.
17. vers
Mert megverte őket Abijjá és népe nagy csapással, annyira, hogy az izráeliek közül ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel.
18. vers
Így aláztattak meg Izráel fiai abban az időben. Júda fiai pedig megerősödtek, mert ők az Úrra, atyáik Istenére támaszkodtak.
19. vers
Abijjá üldözte Jeroboámot, és elfoglalt tőle egynéhány várost; Bételt és falvait, Jesánát és falvait, és Efravint és falvait.
20. vers
És többé nem kapott erőre Jeroboám Abijjá idejében, hanem megverte őt az Úr, és meghalt.
21. vers
Abijjá pedig hatalmassá lett, és vett magának tizennégy feleséget, s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.
22. vers
Abijjának pedig a többi dolga, útja és beszéde megíratott Iddó próféta könyvében.
Könyvek
