Krónikák második könyve
31. fejezet
1. vers
Amikor mindezek befejeződtek, kivonult egész Izráel, amely ott tartózkodott, Júda városaiba, és a bálványokat széttörték, az Asérá-oszlopokat kivagdalták, és teljesen lerombolták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga örökségébe és városába.
2. vers
Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, mindenkit szolgálatának megfelelően osztott be; a papokat és a lévitákat az égőáldozatokhoz és a hálaadó áldozatokhoz, a szolgálatra, hálaadásra és dicséretre az Úr táborának kapuiban.
3. vers
A király jövedelmének egy részét az égőáldozatok számára adta, a reggeli és esti égőáldozatokra, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égőáldozatai számára, ahogy meg van írva az Úr törvényében.
4. vers
Meghagyta a népnek is, Jeruzsálem lakosainak, hogy adják meg a papok és a léviták járandóságát, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.
5. vers
Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőséggel hoztak a gabona, a must és az olaj, a méz és minden mezei termés legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is.
6. vers
Izráel és Júda fiai, akik Júda városaiban laktak, ők is elhozták a szarvasmarhából és a juhokból a tizedet és annak szent tizedét, amit az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek, és rakásokba halmozták föl.
7. vers
A harmadik hónapban kezdték a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban fejezték be.
8. vers
Amikor pedig Ezékiás és a fejedelmek odamentek, és látták a rakásokat, áldották az Urat és népét, Izráelt.
9. vers
Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a rakások felől.
10. vers
A Cádók nemzetségéből való Azarjáhú, a főpap így felelt nekik: Mióta az Úr házába kezdték hozni az ajándékokat, eleget ettünk, és sok meg is maradt belőle, mert az Úr megáldotta népét, és ez a rakás megmaradt.
11. vers
Erre Ezékiás meghagyta, hogy készítsenek kamrákat az Úr házában, és elkészítették azokat.
12. vers
Azután becsületesen behordták az ajándékokat, a tizedet és amit megszenteltek, és ezeknek a főgondnoka Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei.
13. vers
Jehiél pedig és Azarjáhú, Nahat, Aszáél, Jerimót, Józábád, Eliél, Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú gondnokok voltak Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a keze alatt Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza elöljárójának a megbízásából.
14. vers
A lévita Kóré pedig, Jimná fia, a keleti kapu őre az Isten számára tett önkéntes adományokra ügyelt, ő adta ki az Úrnak felajánlott és igen szent dolgokat.
15. vers
Mellette szolgált hűséggel Éden, Minjámin, Jésúa, Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik számára beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt,
16. vers
a jegyzékbe vett férfiakon kívül a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az Úr házába a maga napján napi szolgálatában, hivatalában vagy beosztásában.
17. vers
A papokat családjaik szerint vették származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelezettségük és teendőik szerint.
18. vers
Be kellett írni a jegyzékbe egész közösségüket kisdedekkel, feleségükkel, fiaikkal, leányaikkal együtt, mert hűséges szolgálatuk a szentélynél megszentelte őket.
19. vers
Áron fiainak, a papoknak a városaikhoz tartozó vidék környékén minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül és a jegyzékbe beírt minden lévitának.
20. vers
Így cselekedett Ezékiás egész Júdában. Azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az Úr előtt.
21. vers
Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolat szerint elkezdett, Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt.
Könyvek
