Krónikák második könyve
10. fejezet
1. vers
Roboám elment Sikembe, mert Sikembe gyűlt egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.
2. vers
Mikor ezt Jeroboám, Nebát fia meghallotta, aki akkor Egyiptomban volt – mert oda menekült Salamon király elől –, visszatért Egyiptomból,
3. vers
mivel érte küldtek, és hazahívták őt. Eljött azért Jeroboám egész Izráellel együtt, és ezt mondták Roboámnak:
4. vers
Apád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyítsd meg apádnak súlyos szolgálatát és nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és akkor szolgálunk neked!
5. vers
Erre így felelt nekik: Harmadnapig gondolkodom rajta, azután jöjjetek hozzám. Erre elment a nép.
6. vers
Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon tanácsosai voltak még életében, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7. vers
Azok így szóltak: Ha jóindulattal leszel ehhez a néphez, ha kedvezel nekik, és jó szóval beszélsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek mindenkor.
8. vers
De ő megvetette, amit a vének tanácsoltak neki, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik ővele növekedtek föl, és neki szolgáltak.
9. vers
Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk e népnek, akik ezt mondták nekem: „Könnyítsd meg az igát, amelyet a te apád reánk vetett”?
10. vers
Az ifjak, akik vele együtt növekedtek föl, így feleltek: Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyítsd meg rajtunk”; így szólj nekik: Legkisebb ujjam is vastagabb apám derekánál.
11. vers
Most azért, ha apám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.
12. vers
Harmadnapra Jeroboám és az egész nép Roboámhoz ment, amint a király meghagyta ekképpen: Jöjjetek hozzám harmadnapon!
13. vers
És a király kemény választ adott nekik. Megvetette Roboám király a vének tanácsát,
14. vers
és az ifjak tanácsa szerint így szólt nekik: Ha apám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.
15. vers
És a király nem hallgatta meg a népet. Ezt az Úr intézte ekként, hogy beteljesítse az Úr az ő beszédét, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16. vers
Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, így felelt a nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk Isai fiában! Menj a sátraidba, ó, Izráel! Te pedig viseld gondját a magad házának, ó, Dávid! Elment azért hajlékaiba az egész Izráel.
17. vers
Roboám pedig Izráelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
18. vers
És mikor elküldte Roboám Hadórámot, az adószedőt, megkövezték őt Izráel fiai, és meghalt. Roboám király pedig sietve harci szekerébe szállt, és Jeruzsálembe menekült.
19. vers
Így szakadt el Izráel népe Dávid házától, s így van ez mind e mai napig.
Könyvek
