Krónikák második könyve
7. fejezet
1. vers
Miután Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállt alá az égből, megemésztette az egészen elégő áldozatot és a véresáldozatokat, és az Úr dicsősége betöltötte a házat,
2. vers
annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte azt.
3. vers
Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal a föld felé leborultak a padlóra, és imádták és magasztalták az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.
4. vers
Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az Úrnak.
5. vers
Salamon király huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval áldozott. Így szentelte föl az Isten házát a király és az egész nép.
6. vers
A papok pedig elfoglalták tisztüket; a léviták is, az Úr minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, és amelyeket kézhez kaptak, hogy dicsérjék az Urat – mert örökkévaló az ő irgalma – Dávid dicséreteivel. A papok pedig velük szemben fújták a kürtöket, az egész Izráel pedig ott állt.
7. vers
És fölszentelte Salamon a középső udvart, amely az Úr háza előtt van, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaadó áldozatok kövérjét. Mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttetett, nem fért rá mind az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadó áldozat kövérje.
8. vers
Így szerzett ünnepet Salamon ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, egy hatalmas gyülekezet Hamáttól fogva Egyiptom patakjáig.
9. vers
A nyolcadik napon pedig ünnepélyes gyülekezést tartottak, mert az oltár felszentelését és az ünnepet is hét napon át tartották.
10. vers
A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet sátraikba, vígan és megelégedve mindama jók miatt, amelyeket az Úr Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel cselekedett.
11. vers
Salamon tehát befejezte az Úr házát és a királyi palotát. Szerencsésen elvégezte mindazt, amit elhatározott magában, hogy megcsinálja az Úr házában és a maga palotájában.
12. vers
Még azon az éjszakán megjelent az Úr Salamonnak, és azt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és e helyet áldozat házául választottam magamnak.
13. vers
Íme, amikor bezárom az eget, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy legeljék le a földet, vagy amikor dögvészt bocsátok népemre,
14. vers
de megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én orcámat, és megtér bűnös útjairól, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
15. vers
Most már az én szemem nyitva lesz, és fülem figyelni fog e helyen a könyörgésekre.
16. vers
Azért kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy nevem örökké ott legyen, és ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.
17. vers
És ha te előttem fogsz járni, amint Dávid, a te atyád járt, és úgy cselekszel mindenben, ahogy megparancsoltam neked, s rendeléseimet és törvényeimet megtartod,
18. vers
megerősítem királyságod trónját, ahogy megígértem Dávidnak, a te atyádnak e szavakkal: Nem vesznek ki utódaid közül, akik Izráelben uralkodnak.
19. vers
De hogyha elszakadtok, s rendeléseimet és parancsaimat, amelyeket elétek adtam, elhagyjátok, elmentek, idegen isteneknek szolgáltok, és azok előtt meghajoltok,
20. vers
kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam nekik, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszédül és gúny tárgyává teszem minden nép előtt.
21. vers
És ezen a házon, bármilyen felséges volt is, minden mellette elmenő meg fog döbbenni, és azt kérdi: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
22. vers
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és idegen istenekhez hajoltak, azokat imádták, és azoknak szolgáltak. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.
Könyvek
