Krónikák második könyve
20. fejezet
1. vers
Történt ezek után, hogy eljöttek Móáb fiai és Ammón fiai és velük más ammóniak is, hogy harcoljanak Jósáfát ellen.
2. vers
Amikor jött néhány hírhozó, és elmondta Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről, Arámból nagy sokaság jön ellene, és már Hacecón-Támárban, azaz Én-Gediben vannak,
3. vers
félni kezdett Jósáfát, és az Urat kezdte keresni, és egész Júdában böjtöt hirdetett.
4. vers
Erre összegyűltek a júdaiak, hogy az Úr segítségét kérjék. Júda összes városából eljöttek, hogy az Úr segítségét kérjék.
5. vers
És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az Úr házában az új udvar előtt,
6. vers
és ezt mondta: Ó, Uram, atyáink Istene! Nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki a népek minden országán uralkodsz? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sincs, aki megállhatna veled szemben.
7. vers
Ó, Istenünk! Nem te űzted-e ki e föld lakóit a te néped, Izráel elől, és nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám utódainak mindörökre?
8. vers
Itt laktak, és itt építettek szent hajlékot nevednek, és ezt mondták:
9. vers
Ha majd veszedelem jön ránk, háború, ítélet, dögvész vagy éhínség, megállunk e házban teelőtted (mert a te neved e házban van), és ha nyomorúságunkban hozzád kiáltunk, hallgass meg és szabadíts meg minket!
10. vers
És most, íme, az ammóniak, a móábiak és a Széír hegyén lakók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek Izráel fiai, amikor Egyiptom földjéről kijöttek, hanem mellettük mentek el, és így nem pusztították el őket;
11. vers
íme, ezek azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amelyet örökségül adtál nekünk.
12. vers
Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk.
13. vers
És az egész Júda ott állt az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.
14. vers
Akkor rászállt az Úr lelke a gyülekezet körében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, aki Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,
15. vers
és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.
16. vers
Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cíc-hágón vonulnak majd fel, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jerúél pusztájával szemben.
17. vers
Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az Úr. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!
18. vers
Ekkor Jósáfát arcra borult a földön, és Júda és Jeruzsálem lakói is mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat.
19. vers
A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék.
20. vers
És kora reggel fölkészültek, és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kiindultak onnan, Jósáfát megállt, és azt mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és szerencsések lesztek!
21. vers
Majd miután tanácsot tartott a néppel, előállította az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt szent öltözetben a sereg előtt menve, és énekeljék:
Adjatok hálát az Úrnak,
mert örökkévaló az ő irgalmassága.
22. vers
És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek.
23. vers
Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő.
24. vers
Mire Júda népe a pusztai kilátóhelyhez érkezett, és a sokaság felé fordult, íme, csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.
25. vers
Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy zsákmányoljanak. Tömérdek kincset találtak náluk és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, olyan sokat, hogy alig bírták elvinni. Harmadnapig szedték a zsákmányt, mert igen sok volt.
26. vers
Negyednapon pedig az Áldás-völgyben gyűltek össze, hogy ott áldják az Urat. Ezért nevezik azt a helyet Áldás-völgynek mindmáig.
27. vers
Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az Úr ellenségeik fölött.
28. vers
Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az Úr házához.
29. vers
A környék minden királyságára Istentől való rettegés szállt, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen.
30. vers
Így megnyugodott Jósáfát országa, mert Isten nyugalmat adott neki mindenfelől.
31. vers
Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya.
32. vers
Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt cselekedte, ami kedves az Úr szemében.
33. vers
Csakhogy még a magaslatokat nem rontották le, és a nép nem ragaszkodott szívből atyái Istenéhez.
34. vers
Jósáfát egyéb dolgai pedig elejétől végig, íme, meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.
35. vers
Azután Jósáfát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett.
36. vers
Mégis összebarátkozott vele, hogy hajókat készítsenek, amelyeken Tarsísba mehetnek. A hajókat Ecjón-Geberben készítették.
37. vers
Ezért Eliezer, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel Ahazjával társultál, az Úr megsemmisíti munkádat. És a hajók mind össze is törtek, és nem jutottak el Tarsísba.
Könyvek
