Krónikák második könyve
capítulo 18
verso 1
Jósáfátnak nagy volt a gazdagsága és a dicsősége. És Aháb sógorává lett.
verso 2
Néhány esztendő múlva lement Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és ökröt vágatott le neki és a vele való népnek, és rávette őt, hogy vonuljon vele Rámót-Gileád ellen.
verso 3
Mert azt mondta Aháb, Izráel királya Jósáfátnak, Júda királyának: Feljössz-e velem Rámót-Gileádba? Ő ezt felelte neki: Fölmegyek, ahogy te, és az én népem is, ahogy a te néped, és együtt leszünk a harcban!
verso 4
De Jósáfát azt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg még ma az Úr szavát!
verso 5
Izráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz férfit, és megkérdezte őket: Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen hadba, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Menj el, mert Isten a király kezébe adja azt!
verso 6
Jósáfát azonban azt mondta: Nincs-e itt több prófétája az Úrnak, hogy azoktól is tudakozódhatnánk?
verso 7
Izráel királya azt felelte Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne beszéljen így a király!
verso 8
Előszólította Izráel királya az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Hamar hívd ide Míkájehút, Jimlá fiát!
verso 9
Izráel királya és Jósáfát, Júda királya pedig ott ült, mindegyik a trónján, díszruhába öltözötten. Ott ültek Samária kapuja előtt a térségen, és a próféták mind prófétáltak őelőttük.
verso 10
Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Azt mondja az Úr: „Ezekkel ökleled Arámot, míg el nem pusztítod őket!”
verso 11
A többi próféta is mind így jövendölt: Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, szerencsés leszel, mert az Úr a király kezébe adja azt.
verso 12
A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, azt mondta neki: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak. Szólj te is, kérlek, úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!
verso 13
Erre Míkájehú így szólt: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond nekem.
verso 14
Amikor a király elé jutott, a király ezt kérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy tegyek le róla? Ő így felelt: Vonuljatok fel, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe fog kerülni!
verso 15
Akkor a király ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy semmi mást ne mondj nekem az Úr nevében, csak az igazat?
verso 16
Ekkor így felelt: Láttam egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az Úr pedig ezt mondta: Nincsen ezeknek uruk. Térjen haza ki-ki békességben.
verso 17
Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Nem megmondtam, hogy nem fog nekem jót jövendölni, hanem rosszat?
verso 18
Ő ismét így szólt: Halljátok meg azért az Úr szavát. Láttam az Urat a trónján ülni, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állni.
verso 19
És ezt mondta az Úr: Ki szedi rá Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elvesszen Rámót-Gileádnál? De ki ezt, ki azt mondott.
verso 20
Akkor előlépett egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Én akarom rászedni őt. Az Úr pedig ezt kérdezte: Hogyan?
verso 21
Ő így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az Úr így szólt: Így bizonnyal rá tudod szedni; menj, és cselekedjél úgy!
verso 22
Íme, azért most az Úr adta a hazugság lelkét prófétáid szájába, és az Úr kimondta vesztedet.
verso 23
Akkor odalépett Cidkijjáhú, Kenaaná fia, s arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Talán eltávozott az Úr lelke tőlem, hogy csak neked szólna?
verso 24
Míkájehú így felelt: Íme, majd meglátod azt te magad azon a napon, amikor egyik szobából a másik szobába mész, hogy elrejtőzhessél.
verso 25
Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok meg Míkájehút és vigyétek Ámónhoz, a város vezetőjéhez és Jóáshoz, a király fiához,
verso 26
és mondjátok: „Azt parancsolja a király: Vessétek tömlöcbe és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és vizével, míg békességgel megjövök.”
verso 27
Míkájehú ezt felelte: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!
verso 28
És fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
verso 29
Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a harcba. Te pedig öltözz a saját ruhádba. Majd álruhába öltözött Izráel királya, és úgy mentek a harcba.
verso 30
Arám királya pedig meghagyta harci szekerei parancsnokainak: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak Izráel királya ellen.
verso 31
Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósáfátot, azt gondolták, hogy ő Izráel királya. És körülfogták őt, hogy megtámadják. Akkor felkiáltott Jósáfát, és az Úr megsegítette, és Isten eltérítette őket tőle.
verso 32
Mert amikor látták a szekerek parancsnokai, hogy ő nem Izráel királya, ott hagyták.
verso 33
Egy férfi pedig csak úgy találomra kifeszítette íját, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre ő megparancsolta a kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem.
verso 34
De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és Izráel királyának a szekerében kellett állnia az arámokkal szemben estig, és naplementekor meghalt.
Libros
