chapter 7
Dáriusz király 4. évében, a 9. hónap, vagyis kiszlév 4. napján Jehova szólt Zakariáshoz.
Bétel lakosai elküldték Sarécert és Regem-Méleket, valamint az embereit, hogy könyörögjenek Jehova irgalmáért,
és kérdezzék meg a papokat, akik a seregek Jehovájának házában szolgálnak, és a prófétákat: „Sírjak az ötödik hónapban, és ne egyek semmit, ahogyan azt annyi éven át tettem?”
A seregek Jehovája ismét szólt hozzám:
„Kérdezd meg annak a földnek az egész népétől és a papoktól: »Amikor 70 éven át böjtöltetek és jajveszékeltetek az ötödik és a hetedik hónapban, vajon az én kedvemért böjtöltetek?
Amikor ettetek és ittatok, nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok?
Hát nem kellene engedelmeskednetek Jehova szavainak, amelyeket a korábbi próféták által jelentett ki, amikor Jeruzsálem és a körülötte lévő városok lakottak és békések voltak, és amikor a Negeb és a Seféla is lakott volt?«”
Jehova ismét szólt Zakariáshoz:
„Ezt mondja a seregek Jehovája: »Igazságosan ítélkezzetek, és bánjatok egymással kedvesen és irgalmasan.
Ne csapjátok be az özvegyeket vagy az árvákat, a bevándorlókat vagy a szegényeket, és ne forraljatok semmi rosszat egymás ellen a szívetekben!«
Ők azonban nem akartak figyelni, makacsul hátat fordítottak, és befogták a fülüket, hogy ne halljanak.
Szívüket olyanná tették, mint a gyémánt, és nem engedelmeskedtek a törvénynek és azoknak a szavaknak, amelyeket a seregek Jehovája küldött a szelleme és a korábbi próféták által. Ezért nagyon megharagudott a seregek Jehovája.”
„Ahogyan ők nem figyeltek, amikor szóltam, én sem figyeltem, amikor szóltak – mondja a seregek Jehovája. –
És egy szélviharral szétszórtam őket az összes nemzet közé, amelyeket nem ismertek. A föld puszta maradt utánuk, senki sem vonult át rajta, és senki sem tért vissza rá. Rémisztővé tették a kívánatos földet.”