chapter 9
Az igazságot mondom Krisztus követőjeként. Nem hazudok, mivel a lelkiismeretem velem együtt tanúskodik a szent szellem által arról,
hogy nagy bánat és szűnni nem akaró fájdalom van a szívemben.
Bárcsak én lennék átkozottként elkülönítve a Krisztustól a testvéreimért, vér szerinti rokonaimért,
akik izraeliták! Őket fogadták örökbe fiúként, övék a dicsőség, a szövetségek, nekik adták a törvényt, övék a szent szolgálat és az ígéretek.
Azoktól az ősapáktól származtak, akiktől Krisztus is származott vér szerint. Örökké legyen dicsérve Isten, aki felette van mindennek és mindenkinek! Ámen.
De ez nem jelenti azt, hogy Isten szava kudarcot vallott. Mert nem mindenki igazi izraelita, aki Izraeltől származik.
Nem is mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám utódai, hiszen meg van írva: „a megígért utódod Izsák által lesz.”
Vagyis valójában nem a vér szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem azok számítanak az utódoknak, akik az ígéret gyermekei.
Az ígéret ugyanis a következőképpen hangzott: „Jövő ilyenkor el fogok jönni hozzád, és akkor fia lesz Sárának.”
De megemlíthetnénk azt is, amikor Rebeka ikreket fogant Izsáktól, a mi ősapánktól.
Mert amikor még meg sem születtek, és nem tettek sem jót, sem rosszat – hogy nyilvánvaló legyen, hogy továbbra sem a tettek határozzák meg, hogy kiket választ ki Isten, hanem ő, aki elhívja őket –,
ezt mondták Rebekának: „Az idősebb a rabszolgája lesz a fiatalabbnak.”
Mint ahogy meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”
Akkor hát mit mondjunk? Isten igazságtalan? Semmiképpen sem!
Mert ezt mondja Mózesnek: „Én döntöm el, hogy kivel leszek irgalmas, és kin fogok könyörülni.”
Így tehát ez nem azon múlik, hogy mire vágyik az ember, vagy hogy milyen erőfeszítéseket tesz, hanem Istenen, aki irgalmas.
Az írás ugyanis ezt mondja a fáraónak: „De azért hagytalak életben, hogy megmutassam rajtad a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.”
Így tehát akinek akar, irgalmaz, de akinél úgy akarja, azt hagyja konokká válni.
Te azért ezt kérdezed majd tőlem: „Miért hibáztat mégis embereket? Hiszen ki áll ellen az akaratának?”
Ó, ember, hát ki vagy te, hogy visszabeszélsz Istennek? Vajon mondja a megformált dolog a megformálójának: „Miért így készítettél engem?”
Micsoda?! Vajon nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt tiszteletre méltó, a másikat alantas célra készítse?
És mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy kimutassa haragját és megismertesse hatalmát, és nagy türelemmel megtűrje a harag edényeit, melyek úgy készültek, hogy csak a megsemmisítésre valók?
És ha ez azért történt, hogy ismertté tegye nagy dicsőségét az irgalom edényein, melyeket előre elkészített a dicsőségre,
mármint minket, akiket nemcsak a zsidók közül hívott el, hanem a nemzetek közül is?
Úgy van, ahogy Hóseásnál is mondja: „Azokat, akik nem a népem, »népemnek« fogom hívni, és azt, akit nem szerettek, »szeretettnek«.
És azon a helyen, ahol azt mondták nekik: »Nem vagytok a népem«, ott »az élő Isten fiainak« hívják majd őket.”
Ezenkívül Ézsaiás ezt kiáltja Izraelről: „Bár annyian lehetnek az izraeliták, mint a tenger homokja, csak a maradék fog megmenekülni.
Mert Jehova számadást fog tartani a földön, és gyorsan végrehajtja azt.”
Mint ahogy Ézsaiás is megjövendölte: „Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna utódot nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és hasonlók lennénk Gomorrához.”
Akkor hát mit mondjunk? Azt, hogy a nemzetekből valók, bár nem törekedtek az igazságosságra, igazságosak lettek Isten szemében a hitüknek köszönhetően.
Izrael azonban, bár törekedett arra, hogy betartsa az igazságosság törvényét, mégsem tartotta be teljesen.
Miért? Mert tettekkel törekedtek rá, nem pedig hittel. Belebotlottak a „botlás kövébe”,
amint meg van írva: „Botlásnak kövét és botránkozásnak szikláját teszem le Sionban, de aki hisz benne, nem fog csalódni.”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly