chapter 3
Habakuk próféta imája gyászdalokban:
Ó, Jehova, hallottam híredet.
Ámulatba ejt, ó, Jehova, mindaz, amit teszel.
Az évek során keltsd életre tetteidet!
Az évek során tedd ismertté azokat!
Ne feledkezz meg az irgalomról a zűrzavar idején!
Isten eljött Témánból,
a szent Isten a Párán hegyéről. (Szela.)
Méltósága beborította az eget,
és dicséretével betelt a föld.
Fényessége olyan volt, mint a napfény.
Két fénysugár ragyogott fel kezéből,
amelyben ereje rejlett.
Járvány járt előtte,
és magas láz követte lépteit.
Megállt, és megrengette a földet.
Egy pillantásával megugrasztotta a nemzeteket.
Az örökkévaló hegyek szétmállottak,
és az ősi dombok leborultak.
Az útjai olyanok, mint régen.
Bajt láttam Kusán sátraiban.
Megremegtek Midián földjének sátorszövetei.
Ó, Jehova, vajon a folyók ellen,
a folyók ellen gyúltál haragra?
Vagy a tengerre vagy dühös?
Mert lovaidon vágtattál,
szekereid győzelmet arattak.
Íjad már nincs a tokjában, és lövésre kész.
A botokat esküvel jelölték ki. (Szela.)
Folyókkal szabdalod fel a földet.
A hegyek vonaglottak fájdalmukban, amikor megláttak téged.
Zivatar söpört végig a földön.
A mélység morajlott,
magasba emelte kezét.
A nap és a hold megállt fenséges lakhelyén.
Nyilaid suhantak, mint a fény,
lándzsád villanása ragyogott.
Dühödten vonultál át a földön.
Haragodban tapostad a nemzeteket.
Kimentél néped megmentésére, hogy megmentsd felkentedet.
Összetörted a gonosz házának vezetőjét.
Az alapjától a tetejéig lecsupaszítottad azt. (Szela.)
Saját fegyvereivel szúrtad át harcosai fejét,
amikor kiviharzottak, hogy szétszórjanak minket.
Titkon örültek annak, hogy felfalhatják az elnyomottat.
Lovaiddal átgázoltál a tengeren,
a hatalmas, tajtékzó vízen.
Hallottam, és bensőm reszketett,
ajkam megremegett a hangra.
Csontjaimba rothadás hatolt,
és lábam reszketett.
De csendben várom a nyomorúság napját,
amely eljön a ránk támadó népre.
Még ha a fügefa nem is virágzik,
és a szőlőtőn nincs gyümölcs,
még ha az olajfa termése el is marad,
és a föld nem hoz termést,
még ha a nyáj el is tűnik az akolból,
és nincs csorda az istállóban,
én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,
és örülök megmentő Istenem miatt.
A legfőbb Úr, Jehova az én erőm.
Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasoké,
és magaslatokon járat engem.