Habakuk

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Habakuk próféta imája gyászdalokban:

2. vers

Ó, Jehova, hallottam híredet.
Ámulatba ejt, ó, Jehova, mindaz, amit teszel.
Az évek során keltsd életre tetteidet!
Az évek során tedd ismertté azokat!
Ne feledkezz meg az irgalomról a zűrzavar idején!

3. vers

Isten eljött Témánból,
a szent Isten a Párán hegyéről. (Szela.)

Méltósága beborította az eget,
és dicséretével betelt a föld.

4. vers

Fényessége olyan volt, mint a napfény.

Két fénysugár ragyogott fel kezéből,
amelyben ereje rejlett.

5. vers

Járvány járt előtte,
és magas láz követte lépteit.

6. vers

Megállt, és megrengette a földet.
Egy pillantásával megugrasztotta a nemzeteket.

Az örökkévaló hegyek szétmállottak,
és az ősi dombok leborultak.
Az útjai olyanok, mint régen.

7. vers

Bajt láttam Kusán sátraiban.
Megremegtek Midián földjének sátorszövetei.

8. vers

Ó, Jehova, vajon a folyók ellen,
a folyók ellen gyúltál haragra?
Vagy a tengerre vagy dühös?

Mert lovaidon vágtattál,
szekereid győzelmet arattak.

9. vers

Íjad már nincs a tokjában, és lövésre kész.
A botokat esküvel jelölték ki. (Szela.)
Folyókkal szabdalod fel a földet.

10. vers

A hegyek vonaglottak fájdalmukban, amikor megláttak téged.
Zivatar söpört végig a földön.

A mélység morajlott,
magasba emelte kezét.

11. vers

A nap és a hold megállt fenséges lakhelyén.

Nyilaid suhantak, mint a fény,
lándzsád villanása ragyogott.

12. vers

Dühödten vonultál át a földön.
Haragodban tapostad a nemzeteket.

13. vers

Kimentél néped megmentésére, hogy megmentsd felkentedet.
Összetörted a gonosz házának vezetőjét.
Az alapjától a tetejéig lecsupaszítottad azt. (Szela.)

14. vers

Saját fegyvereivel szúrtad át harcosai fejét,
amikor kiviharzottak, hogy szétszórjanak minket.
Titkon örültek annak, hogy felfalhatják az elnyomottat.

15. vers

Lovaiddal átgázoltál a tengeren,
a hatalmas, tajtékzó vízen.

16. vers

Hallottam, és bensőm reszketett,
ajkam megremegett a hangra.

Csontjaimba rothadás hatolt,
és lábam reszketett.

De csendben várom a nyomorúság napját,
amely eljön a ránk támadó népre.

17. vers

Még ha a fügefa nem is virágzik,
és a szőlőtőn nincs gyümölcs,
még ha az olajfa termése el is marad,
és a föld nem hoz termést,
még ha a nyáj el is tűnik az akolból,
és nincs csorda az istállóban,

18. vers

én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,
és örülök megmentő Istenem miatt.

19. vers

A legfőbb Úr, Jehova az én erőm.

Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasoké,
és magaslatokon járat engem.

Fejezetek:

1 2 3