A Zsoltárok könyve
38. zsoltár
Bűnbánó ember könyörgése
1. vers
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2. vers
Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3. vers
Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
→
Jób 6,4
4. vers
Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5. vers
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6. vers
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7. vers
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8. vers
Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9. vers
Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10. vers
Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11. vers
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12. vers
Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
→
Jób 19,13
13. vers
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14. vers
De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15. vers
Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16. vers
Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17. vers
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18. vers
Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
20. vers
De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21. vers
Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22. vers
Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23. vers
Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Könyvek
