A Zsoltárok könyve
Salmo 38
Bűnbánó ember könyörgése
verso 1
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
verso 2
Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
verso 3
Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
→
Jób 6,4
verso 4
Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
verso 5
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
verso 6
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
verso 7
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
verso 8
Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
verso 9
Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
verso 10
Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
verso 11
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
verso 12
Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
→
Jób 19,13
verso 13
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
verso 14
De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
verso 15
Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
verso 16
Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
verso 17
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!
verso 18
Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
verso 20
De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
verso 21
Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
verso 22
Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
verso 23
Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Libros
