chapter 22
Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket.
A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád.
Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el.
Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot?
Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.”
akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható,
hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! –
Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket:
Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.
Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból,
porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat,
akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd.
Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled.
Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat.
Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42