Jób könyve

chapter 18


Chapters:


Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár


verse #1

Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:


verse #2

Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!


verse #3

Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?


verse #4

Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?


verse #5

Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.


verse #6

Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.

Péld 13,9


verse #7

Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.


verse #8

Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.


verse #9

Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.


verse #10

Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.


verse #11

Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.


verse #12

Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.


verse #13

Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.


verse #14

Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.


verse #15

Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.


verse #16

Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.


verse #17

Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.


verse #18

Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.


verse #19

Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.


verse #20

Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.


verse #21

Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.

Chapters:


Books