Jób könyve

chapter 11


Chapters:


Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia


verse #1

Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:


verse #2

Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?


verse #3

Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?


verse #4

Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!”

Jób 9,21; Jób 10,7


verse #5

Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!


verse #6

Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.


verse #7

Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez?


verse #8

Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla?


verse #9

Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.


verse #10

Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg?


verse #11

Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.

Zsolt 10,14


verse #12

Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré.


verse #13

Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,


verse #14

ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!


verse #15

Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.


verse #16

Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre.


verse #17

Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna.

Zsolt 37,6


verse #18

Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.

Zsolt 3,6


verse #19

Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.


verse #20

De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

Chapters:


Books