Zofóniás próféta könyve

Chapters:

1 2 3

verse #1

Szedd össze magadat, és eszmélj föl,
te arcátlan nemzet,

verse #2

mielőtt bekövetkezik a végzés
– mint a polyva, úgy száll tova az a nap –,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának tüze,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának napja!

verse #3

Keressétek az Urat mind,
akik alázatosak vagytok e földön,
akik az ő törvénye szerint cselekedtek.
Keressétek az igazságot,
keressétek az alázatosságot,
talán oltalmat találtok
az Úr haragjának napján!

verse #4

Mert elhagyottá lesz Gáza,
Askelón pedig pusztasággá.
Az asdódiakat délidőben űzik el,
Ekrónt pedig kiirtják.

verse #5

Jaj a tenger partvidékén lakóknak,
a kereteusok nemzetének!
Ez az Úr szava ellened,
Kánaán, filiszteusok földje:
Elpusztítalak, lakatlanná leszel!

verse #6

A tenger partvidéke pedig legelővé,
pásztorok tanyájává és juhok aklává lesz.

verse #7

Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz,
ők legeltetnek azon.
Estére Askelón házaiban heverésznek,
mert az Úr, az ő Istenük gondozza őket,
és jóra fordítja sorsukat.

verse #8

Hallottam Móáb gyalázkodását
és Ammón fiainak szidalmait,
amelyekkel gyalázták népemet,
és fölfuvalkodva tekintettek az ő határukra.

verse #9

Azért, élek én
– ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene –,
hogy Móáb olyan lesz, mint Sodoma,
Ammón fiai pedig, mint Gomora:
gyomot termő föld,
sógödör és pusztaság örökre.
Kifosztja őket népem maradéka,
és nemzetem maradékának
tulajdonába kerülnek.

verse #10

Ez esik meg rajtuk kevélységük miatt,
amiért gyalázkodtak és fölfuvalkodtak
a Seregek Urának népe ellen.

verse #11

Rettenetes lesz az Úr velük,
mert éhhalállal sújtja a föld minden istenét,
és akkor neki hódol majd
mindenki a maga lakhelyén,
a népek minden szigete.

verse #12

Ti is, kúsiak!
Fegyverem sebez meg benneteket.

verse #13

Kinyújtja kezét észak felé,
és elveszíti Asszíriát,
Ninivét pusztasággá teszi,
kietlenné, mint egy sivatag.

verse #14

Nyájak heverésznek a közepén,
mindenféle állatok serege:
pelikán és bagoly alszik oszlopain,
az ablakban hallatszik a hanguk.
Omladék borítja a küszöböket,
mert lefoszlott a cédrusburkolat!

verse #15

Ez lett a víg város,
a biztonságban lakozó,
amely azt mondta szívében:
Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!
Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájává:
aki csak keresztülmegy rajta,
mind fölszisszen, és a kezével int.

Chapters:

1 2 3