chapter 7
Jaj nekem, mert úgy jártam,
mint amikor a gyümölcsöt szedik,
és a szőlőt szüretelik,
de egy enni való fürt sem maradt,
sem egy korai füge, amelyre vágyott a lelkem!
Kiveszett e földről a kegyes,
és nincs igaz az emberek között.
Mindnyájan vérszomjasan ólálkodnak,
mindenki hálóval vadássza testvérét.
A kezük gyakorlottan viszi véghez a gonoszt.
A fejedelem követelőzik,
és a bíró fizetségre vár.
A főember is elmondja lelke kívánságát,
és összeszövetkeznek.*
Aki a legjobb közöttük,
olyan, mint a tüskebokor,
a legigazabb pedig rosszabb,
mint a tövisbokor.
Eljött őrállóid napja és a te büntetésed:
most következik a zűrzavar.
Ne higgyetek a barátnak,
ne bízzatok az ismerősökben!
Az öledben ülő előtt is zárd be szád ajtaját.
Mert a fiú bolondnak tartja apját,
a leány anyja ellen támad,
a meny pedig anyósa ellen:
az embernek a saját háza népe az ellensége.
De én az Úrra nézek,
várom szabadító Istenemet.
Meghallgat engem az én Istenem!
Ne örülj, ellenségem!
Ha elesem is, fölkelek,
még ha a sötétségben laknék is,
az Úr az én világosságom.
Az Úr haragját hordozom,
mert vétkeztem ellene,
de majd lefolytatja peremet,
és meghozza ítéletemet.
Kivisz engem a világosságra,
és meglátom igazságát.
Meglátja majd ellenségem is,
és szégyen borítja el azt,
aki azt mondta nekem:
Hol az Úr, a te Istened?
Szemem látja majd, hogy íme,
széttapossák, mint az utca sarát.
Eljön falaid fölépítésének napja.
Azon a napon kibővül a határ!
Azon a napon eljönnek hozzád
Asszíriából és Egyiptom városaiból,
Egyiptomtól a folyamig,
a tengertől a tengerig
és a hegyektől a hegyekig.
Pusztává lesz a föld a lakói miatt,
cselekedeteik gyümölcsei miatt.
Legeltesd botoddal népedet,
örökséged nyáját,
amely magányosan lakik az erdőben,
a Karmel közepén.
Legeljenek Básánban és Gileádban,
mint a hajdankor napjaiban!
Csodákat láttatok veled,
mint az Egyiptom földjéről való kijöveteled idején.
Látják ezt a népek,
és szégyent vallanak minden erejükkel.
Kezüket szájukra teszik, fülük megsüketül.
A port nyalják, mint a kígyó,
mint a föld férgei,
reszketve jönnek elő rejtekeikből.
Remegve folyamodnak az Úrhoz,
a mi Istenünkhöz,
és félnek majd tőled!
Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt,
és elengedi öröksége maradékának büntetését?
Nem tartja meg haragját örökké,
mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Hozzánk fordul, és megkönyörül rajtunk,
eltapossa álnokságainkat.
A tenger mélyébe veted minden bűnünket!
Hűséget mutatsz Jákóbnak,
irgalmasságot Ábrahámnak,
amint megesküdtél atyáinknak
még a régmúlt időkben.