chapter 14
Meglakol Samária, mert dacolt Istenével.
Fegyver által hullanak el,
csecsemőit földhöz verik,
és várandós asszonyait fölhasítják.
Térj vissza hát, Izráel,
az Úrhoz, a te Istenedhez,
mert elbuktál álnokságod miatt!
Vigyetek magatokkal szavakat,
így térjetek vissza az Úrhoz!
Mondjátok neki:
Végy el minden álnokságot,
és fogadj kegyesen,
és ajkunk gyümölcsével áldozunk neked.*
Asszíria nem segít meg minket.
Lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé
kezünk készítményeinek: Istenünk!
Mert nálad talál irgalmat az árva.
Kigyógyítom őket hűtlenségükből.
Szeretem majd őket ingyen kegyelemből,
mert elfordult róluk haragom.
Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat.
Virágozni fog, mint a liliom,
és gyökeret ver, mint a Libánon fái.
Kiterjednek az ágai,
és olyan lesz ékessége, mint az olajfáé,
illata pedig, mint a Libánoné.
Újra az ő árnyékában laknak,
megelevenednek, mint a gabonamag,
és virágoznak, mint a szőlőtő.
Híre olyan lesz, mint a Libánon boráé.
Efraim így szól:
Mi közöm nekem többé a bálványokhoz?!
**/Én meghallgatom, és figyelek rá./
/>
Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa.
Tőlem származik a gyümölcsöd.
Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, szívlelje meg!
Bizony egyenesek az Úr útjai.
Az igazak járnak azokon,
az istentelenek pedig megbotlanak rajtuk.