chapter 11
Mikor még gyermek volt Izráel,
megszerettem őt,
és Egyiptomból hívtam ki fiamat.
Minél jobban hívtam őket,
**/annál inkább távolodtak tőlem./
/>
A Baaloknak áldoztak,
és a bálványoknak tömjéneztek.
Pedig én tanítottam járni Efraimot,
én vettem a karomba őket,
de ők nem ismerték el,
hogy én gyógyítottam meg őket.
Emberi kötelékkel vontam őket,
a szeretet kötelékével,
és olyan voltam hozzájuk,
**/mint aki leemeli nyakukról az igát,/
/>
és kedvesen ételt adtam eléjük.
Nem tér vissza Egyiptom földjére,
hanem Asszíria lesz a királya,
mert nem akarnak megtérni.
Fegyver száll a városaira,
és elpusztítja zárait,
**/és megemészti őket szándékaik miatt./**
Mert népem megátalkodottan elfordul tőlem.
Ha hívogatják is őt a magasságos Istenhez,
**/senki sem indul meg ezen./**
Hogyan adnálak oda, Efraim,
hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Hogyan adnálak oda, mint Admát,
miért tennélek olyanná, mint Cebóím?
Megesett rajtad a szívem,
föllángolt minden szánalmam!
Nem haragom hevében cselekszem vele,
és nem török ismét Efraim vesztére.
Mert Isten vagyok én, nem pedig ember,
a Szent közöttetek,
és én nem haraggal jövök.
Az Urat fogják követni,
mert majd úgy ordít, mint az oroszlán,
és ha ő ordít, remegve gyűlnek össze
fiai nyugat felől.
Remegve jönnek elő
Egyiptomból, mint a madár,
és Asszíria földjéről, mint a galamb.
Akkor betelepítem őket házaikba,
azt mondja az Úr!
Hazugsággal vett körül engem Efraim,
Izráel háza pedig csalárdsággal.
De Júda még Istennel jár,
és hűséges a szentekhez.