chapter 6
Ekkor Dárius király megparancsolta, hogy nézzenek utána e dolognak a levéltárban, ahol a kincseket tartják Babilóniában.
És találtak Ahmetá várában, Média tartományban egy tekercset, melyre ez volt írva emlékeztetőül:
„Círus király első esztendejében Círus király parancsot adott Isten házára nézve, amely Jeruzsálemben van, hogy építsék újjá e templomot, és az olyan hely legyen, ahol áldozatokat mutatnak be.* Alapja maradjon a régi, magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök legyen.
A nagy kövek három sorban* legyenek, a fa pedig egy sorban. A költséget a királyi palotából fedezzék.
Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból és vitt Babilóniába, adják vissza, hogy visszakerüljenek helyükre, a jeruzsálemi templomba. Te helyezd el azokat Isten házában.”
„Most azért, Tattenaj, folyamon túli helytartó, Setar-Bóznaj és társai meg a tisztviselők, akik a folyamon túl laknak, maradjatok onnan távol!
Hagyjátok, hadd épüljön föl Isten háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei hadd építsék föl Isten templomát a maga helyén!
Megparancsolom azt is, hogy mivel támogassátok a zsidók véneit, hogy megépíthessék Isten házát: a király jövedelméből, a folyamon túliak adójából pontosan fizessék ki a költséget azoknak a férfiaknak, mégpedig megszakítás nélkül.
És amire csak szükség van áldozatul a menny Istenének: égőáldozati bikák, kosok, bárányok, búza, só, bor és olaj, ezeket naponként és hiánytalanul adják ki nekik a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint,
hogy jó illatú áldozatot vihessenek a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és a fiainak az életéért.
Megparancsolom azt is, hogy aki ezt a rendelkezést megszegi, annak házából vegyenek ki egy gerendát, állítsák föl azt, és húzzák őt karóba, házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt.
Isten pedig, aki ott szerzett nevének lakozást, rontson meg minden olyan királyt és népet, amelyik fölemeli a kezét, megszegve ezt a rendelkezést, hogy elpusztítsa Istennek templomát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dárius adtam ki ezt a parancsot, pontosan eszerint történjék a végrehajtása.”
Akkor Tattenaj, a folyamon túli helytartó, Setar-Bóznaj és társaik, miután Dárius ilyen rendeletet küldött, pontosan a rendelet szerint jártak el.
Így a zsidók vénei eredményesen folytatták az építkezést Haggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést Izráel Istenének az akaratából, valamint Círus, Dárius és Artahsasztá perzsiai királyok parancsai folytán.
A templom adár hónap harmadik napjára készült el, Dárius király uralkodásának hatodik esztendejében.
Izráel fiai, a papok, a léviták és a fogságból visszatértek örömmel megtartották Isten házának a fölszentelését.
Isten házának a fölszenteléséhez száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt és tizenkét kecskebakot ajánlottak föl bűnért való áldozatul egész Izráelért Izráel törzseinek száma szerint.
Majd Isten szolgálatára rendelték a papokat rendjeik és a lévitákat osztályaik szerint Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint.
Azután a hazatértek az első hónap tizennegyedik napján megtartották a páskát.
Amikor a papok és a léviták mind megtisztultak, és mindannyian tiszták lettek, levágták a páskabárányt mindazokért, akik a rabságból hazatértek: testvéreikért, a papokért és önmagukért.
És elköltötték azt Izráel fiai, akik a rabságból visszatértek, és velük mindazok, akik elkülönültek a föld népeinek tisztátalanságától, és hozzájuk csatlakoztak, hogy keressék az Urat, Izráel Istenét.
Azután örömmel megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is hét napon át, mert megvidámította őket az Úr azzal, hogy feléjük fordította az asszír király szívét, hogy erősítse kezüket Isten, Izráel Istene templomának építésénél.