chapter 9
Mindezek végeztével eljöttek hozzám a főemberek, és azt mondták: Izráel népe, sőt a papok és a léviták sem különültek el e föld népeitől, a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatosságaitól.
Mert az ő leányaik közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, és összekeveredett a szent mag e föld népeivel. Ráadásul a fejedelmek és a főemberek elsők voltak ebben a bűnben.
Mihelyt meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam ruhámat és köntösömet, tépni kezdtem hajamat és szakállamat, és magamba roskadva ültem.
Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének szavaira azok vétke miatt, akik a fogságból megjöttek. Én pedig magamba roskadva ültem egészen az esti áldozatig.
Az esti áldozatkor pedig fölkeltem lesújtottságomból megszaggatott ruhámban és köntösömben, térdre estem, és kiterjesztettem kezemet az Úr, az én Istenem felé.
Így szóltam:
Én Istenem, szégyellem és pironkodom fölemelni arcomat tehozzád, mert álnokságaink átcsaptak fejünk fölött, és vétkünk egészen az égig növekedett!
Atyáink napjaitól fogva mind e mai napig nagy vétekben vagyunk, és álnokságainkért kerültünk mi, királyaink és papjaink más országok királyainak kezébe, fegyver által rabságra, prédára és arcunk pirulására, ahogy ma is van.
Éppen csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk, hogy maradékot hagyjon nekünk, és hogy adjon nekünk egy szegletet szent helyén, és így megvilágosította tekintetünket a mi Istenünk, és megelevenített bennünket egy kissé szolgaságunkban.
Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban nem hagyott el minket, hanem felénk fordította irgalmasságát Perzsia királyai által, hogy megelevenítsen bennünket, és fölépíthessük Istenünk házát, helyreállíthassuk romjait, és védőfallal vett körül minket Júdában és Jeruzsálemben.
És most mit mondjunk ezek után, ó, Istenünk? Hiszen mi mégis elhagytuk parancsolataidat,
amelyeket szolgáid, a próféták által parancsoltál, e szavakkal: A föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, a föld népeinek tisztátalansága és utálatosságai miatt, amelyekkel betöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal.
Azért leányaitokat ne adjátok fiaikhoz, és leányaikat ne vegyétek feleségül fiaitok számára, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat. Akkor megerősödhettek, és élhettek e föld javaival, és örökségképpen adhatjátok azt fiaitoknak mindörökre.
Mindazok után pedig, amik elértek minket gonosz cselekedeteink és nagy vétkünk miatt, te, Istenünk, jobban bántál velünk, semmint bűneink miatt érdemeltük volna, sőt meghagytad ezt a megmenekült maradékot.
Hát megszeghetjük-e ismét parancsaidat, és összeházasodhatunk-e ezekkel az utálatos népekkel? Nem haragudnál-e ránk mindaddig, míg csak el nem pusztulnánk, hogy se maradékunk, se hírmondónk ne legyen?
Ó, Uram, Izráel Istene! Igaz vagy te, mert megmaradhattunk menekültként, ahogy ez a mai nap bizonyítja. Íme, vétkesek vagyunk előtted, nem állhatunk meg színed előtt!