A tesszalonikaiaknak írt első levél

Chapters:

1 2 3 4 5

verse #1

Kétségtelenül ti is tudjátok, testvérek, hogy a nálatok tett látogatásunk nem volt eredménytelen.

verse #2

Mert bár először szenvedtünk és arcátlan bánásmódban részesültünk Filippiben, amiről ti is tudtok, bátorságot gyűjtöttünk Istenünk segítségével, hogy a nagy ellenségeskedés dacára elmondjuk nektek Isten jó hírét.

verse #3

Mert amikor buzdítunk titeket, nem téves elképzelésből vagy tisztátalan indítékból tesszük, és nem is akarunk becsapni titeket,

verse #4

hanem mivel Isten alkalmasnak talált minket arra, hogy ránk bízza a jó hírt, ezért úgy beszélünk, hogy nem embereknek járunk a kedvében, hanem Istennek, aki megvizsgálja a szívünket.

verse #5

Amint tudjátok, valójában sohasem hízelegtünk nektek, és sosem játszottuk meg magunkat kapzsiságból. Isten a tanú erre!

verse #6

Arra sem vágytunk, hogy emberek dicsőítsenek minket, sem ti, sem mások, noha Krisztus apostolaiként a terhetekre lehetnénk, nagy költséget róva rátok.

verse #7

Ellenkezőleg, gyengéden bántunk veletek, mint ahogy a szoptató anya is gyengéden törődik a gyermekeivel.

verse #8

Így, mivel gyengéd érzések fűznek minket hozzátok, elhatároztuk, hogy nemcsak elmondjuk nektek Isten jó hírét, hanem a lelkünket is kitesszük értetek, mert annyira megszerettünk titeket.

verse #9

Testvérek, biztos emlékeztek arra, hogy mennyit dolgoztunk és fáradoztunk. Éjjel-nappal dolgoztunk, amikor Isten jó hírét hirdettük nektek, hogy egyikőtökre se rakjunk költséges terhet.

verse #10

Tanúk vagytok rá, akárcsak Isten, hogy mennyire hűségesen, igazságosan és feddhetetlenül bántunk veletek, hívőkkel.

verse #11

Jól tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, úgy buzdítottunk és vigasztaltunk titeket és tanúskodtunk nektek újra meg újra,

verse #12

hogy továbbra is Istenhez méltón éljetek, aki elhív benneteket a királyságába és a dicsőségébe.

verse #13

Igen, ezért adunk hálát szüntelenül Istennek, mert amikor Isten szaváról hallottatok tőlünk, nem emberek szavaként fogadtátok, hanem pontosan akként, ami valójában, Isten szavaként, amely hatással is van rátok, hívőkre.

verse #14

Ti ugyanis, testvérek, Isten Júdeában lévő keresztény gyülekezeteinek a példáját követitek, mert ugyanúgy szenvedtetek a saját honfitársaitok miatt, mint ahogy az ottani keresztények szenvednek a zsidók miatt,

verse #15

akik még az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöztek. Isten sem leli bennük örömét, és senkinek sincs a javára, amit tesznek,

verse #16

mivel próbálnak megakadályozni minket abban, hogy beszéljünk a nemzetekből valóknak, hogy azok is megmenekülhessenek. Emiatt egyre csak tetézik a bűneiket. De hamarosan lesújt rájuk Isten haragja.

verse #17

Ám amikor egy rövid időre elszakítottak minket tőletek, testvérek (csak fizikailag voltunk tőletek távol, a szívünkben nem), nagyon vágytunk arra, hogy találkozzunk veletek, így hát minden tőlünk telhetőt megtettünk ennek érdekében.

verse #18

Ezért el akartunk menni hozzátok, igen, én, Pál, nemcsak egyszer, hanem kétszer is megpróbáltam, csakhogy Sátán elvágta az utunkat.

verse #19

Mert Jézus, a mi Urunk előtt a jelenlétekor mi a reménységünk vagy örömünk, illetve az ujjongásunk koronája? Hát nem éppen ti vagytok?

verse #20

Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Chapters:

1 2 3 4 5