chapter 2
Szabaduljatok hát meg minden rosszaságtól, megtévesztéstől, képmutatástól, irigységtől és minden rosszindulatú beszédtől.
Mint újszülött csecsemők, fejlesszetek ki vágyakozást a szó hamisítatlan teje után, hogy növekedjetek, és megmentést nyerjetek általa,
feltéve, hogy megízleltétek, hogy kedves az Úr.
Miközben odajárultok hozzá mint élő kőhöz – akit az emberek elvetettek, de akit Isten kiválasztott és értékesnek tart –,
ti magatok is mint élő kövek épültök szellemi házzá, hogy szent papsággá váljatok, hogy Jézus Krisztus által Istennek tetsző szellemi áldozatokat ajánljatok fel.
Mert az Írásban ez áll: „Választott követ, értékes alapszegletkövet teszek le Sionban, és aki hisz benne, sosem fog csalódni.”
Tehát nektek értékes ő, mert ti hívők vagytok. Ám azoknak, akik nem hisznek, „a kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő”,
továbbá „botlásnak köve és botránkozásnak sziklája”. Ők elbotlanak, mert nem engedelmeskednek a szónak. Pont erre jelölték ki őket.
Ti azonban „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait”, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket.
Mert egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok. Egykor nem tanúsítottak irgalmasságot irántatok, most azonban irgalomban részesültetek.
Szeretteim, mint idegeneket és ideiglenes lakosokat buzdítalak titeket, hogy tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek háborút folytatnak ellenetek.
Őrizzétek meg a jó viselkedéseteket a nemzetek között, hogy amikor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok, szemtanúi legyenek jótetteiteknek, és ennek eredményeként dicsőítsék Istent az ő szemléjének napján.
Rendeljétek alá magatokat minden emberi intézménynek az Úrért, akár királynak, mint aki feljebbvaló,
akár kormányzóknak, mint akiket ő küldött, hogy a gonosztevőket megbüntessék, a jót cselekvőket pedig megdicsérjék.
Mert Istennek az az akarata, hogy a jótetteitekkel elhallgattassátok az esztelen emberek tudatlan beszédét.
Szabad emberek vagytok, ámde ne arra használjátok a szabadságotokat, hogy azzal palástoljátok a gonosz tetteiteket, hanem úgy éljetek vele, mint Isten rabszolgái.
Mindenfajta embert tiszteljetek, a testvérek egész közösségét szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
A szolgák rendeljék alá magukat uraiknak az őket megillető teljes tisztelettel, nemcsak a jóknak és észszerűeknek, hanem azoknak is, akiknek nehéz a kedvükre tenni.
Mert az kedves dolog, ha valaki azért áll ki nehézségeket és szenved igazságtalanul, hogy tiszta maradjon a lelkiismerete Isten előtt.
Hisz mi érdem van abban, ha eltűritek azt, hogy valamilyen vétekért vernek titeket? Ha viszont olyankor tűritek el a szenvedést, amikor jót tesztek, az kedves dolog Isten előtt.
Valójában erre hívtak el titeket, mert Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait.
Ő nem követett el bűnt, és nem csapott be senkit sem a szavaival.
Amikor sértegették, nem viszonozta azt. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát arra, aki igazságosan ítél.
Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy meghaljunk a bűnökre nézve, és az igazságosságnak éljünk. És „az ő sebei által gyógyultatok meg”.
Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, most azonban visszatértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.