A Zsoltárok könyve
88. zsoltár
Halálos beteg imádsága
1. vers
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
→
2Krón 20,19;
1Krón 15,19
2. vers
Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
3. vers
Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
4. vers
Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
→
Zsolt 49,16
5. vers
A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
6. vers
A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
7. vers
A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
8. vers
Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
9. vers
Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
→
Zsolt 31,12
10. vers
szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet.
11. vers
Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
→
Zsolt 6,6
12. vers
Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
13. vers
Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
14. vers
De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom.
15. vers
Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?
16. vers
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
17. vers
Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
18. vers
Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
19. vers
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
Könyvek
